Ha rádiós volnék, és beszélgetős műsort vezetnék, leginkább attól rettegnék, hogy nem lesz hallgató, aki betelefonál. Ez tegnap meg is történt, igaz, hogy nem velem, hanem Fiala Jánossal. Az adás első háromnegyed órájában egyszerűen nem hívta senki, ő pedig nyilvánosan háborgott ezen. Érdeklődők híján az időt ínyenc számokkal töltötte ki a zenei szerkesztő. Hangszerben a szaxofont kedvelte, ami jó ízlésre vall.

Fiala ötletével, a Kelj fel, Jancsi!-val végigjárta a fővárosban működtetett rádiókat. Nemrégiben kötött ki a kelenföldi Civil Rádiónál, amelyet nyáron volt szerencsém közelebbről is megismerni. Munkatársai mostoha körülmények között dolgoznak, és a közismert műsorvezetőtől nyilván azt várták, hogy növeli a hallgatottságot. A tegnapi fejlemények nem ezt támasztják alá, ebből azonban nem vonnék le különösebb következtetést. Elképzelhető, hogy a témaválasztással volt baj. Két olyan ügy igényelte volna a hallgatók aktivitását, amely nem biztos, hogy kora reggel képes átlépni a nyilvánosság ingerküszöbét.

Az egyik az, hogy a Fradi legutóbbi mérkőzésére visszatértek önkéntes száműzetésükből az ultrák. Mindjárt meg is rugdalták-késelték egymást. S mert szükség lehet közreműködésükre az országgyűlési választáson, a Magyar Labdarúgó Szövetség egy percre sem zárta be a legnépszerűbb csapat stadionját. Ellentétben az újpesti stadionnal, ahol minden szurkolói huhogásért (a vendégcsapatokban fekete bőrű idegenlégiósok is találhatóak) zárt kapus meccseket játszanak. Csakhogy a kettős mérce épp úgy nem foglalkoztatta a potenciális telefonálókat, mint az, hogy Gyárfás Tamás eladta a megszüntetett Nap TV zuglói székházát. A vevő Echo TV vezérigazgató-helyettese pedig a Magyar Idők hasábjain jelentette be, hogy a homlokzatról leverik a napos feliratot. Mint mondta, ezzel a médiában is befejeződik a rendszerváltás.

Lehetett volna tűnődni, vajon a két téma miért nem aktivizálta a hallgatókat. Ezt meg is kísérelte egy autós, aki félreállt, hogy részletesen kifejthesse az álláspontját. Örült neki a csalódott műsorvezető, bár még akkor sem tért magához. Közbe-közbevágott, hogy hangot adjon a megdöbbenésének, sőt megrendültségének. Régóta kitűnő rádiósnak vélem, de csak most jöttem rá, hogy a beszélgetős műsorok mezőnyében miért szorult Bolgár György mögé. Az utóbbi azzal kerekedik föléje, hogy még a legkörülményesebben fogalmazó, legbutább betelefonálót is türelmesen hallgatja végig. A Klubrádió talán ezért nem szűkölködik a hozzászólókban.