Az a benyomásom, hogy bajban vagyunk a magázódással és a tegeződéssel. Ama foglakozást űzöm, az újságírást, amelyben mindenki tegez mindenkit, mégis a diploma megszerzése után nehezemre esett visszategezni akadémikusokat egy kutatóintézetben, ahová a sors vetett. Később pedig, amikor majd’ három évtizedet töltöttem a felsőoktatásban, soha nem tegeztem a diákokat. Ők nem mertek volna visszategezni, én pedig utálom a „csendőrpertut”, amidőn a hatalomban lévő letegezi a neki kiszolgáltatottat.

Mindezt azért bocsátom előre, mert ma reggel furcsa megszólításoknak lehettem fültanúja. Az ATV stúdiójában Gréczy Zsolt, a Demokratikus Koalíció szóvivője önözte Krug Emília műsorvezetőt, holott mindketten újságírók. Talán a szóvivő-politikus tisztelte a hölgyet a kérdezőben. Az viszont már zavarba hozott, amikor a DK szóvivője letegezte a Momentum Mozgalom mellette ülő szóvivőjét, a harminc évvel fiatalabb Hajnal Miklós azonban önözte Gréczy Zsoltot, talán mert ő nem újságíróként vállalta a szóvivés mesterségét. Gesztusát vélhetnők távolságtartásnak is, amely esetleg nem is a személynek szólt, inkább a másik párt politikájának.

Mindazonáltal e néhány percnyi epizódból kiderült, hogy nemcsak a köznapi helyzetekben kusza a megszólítás kultúrája, hanem a nyilvánosság fórumain is. A legkuszább valószínűleg a világhálón. A kommentelők számtalanszor megróttak, mert nem tegezem vissza őket, holott a pertu meghonosodott a köreikben. Ezt nem is vonom kétségbe, csak éppen úgy fogom föl a nyilvános helyzetet, hogy nem kell alkalmazkodnom hozzájuk. Ők olvassák a bejegyzéseimet, ami azt jelenti, hogy vendégeskednek nálam. Ráadásul úgy látogatnak meg, hogy nem is mutatkoznak be, hanem álnevet használnak. Azt pedig vendéglátóként én döntöm el, hogy miként szólítom meg őket. Maradnék a távolságtartásnál.  

A közösségi médiában több mint ezer digitális ismerősöm van. Sok köztük a tanítvány (minden harmadik), akiket magázok, és ugyancsak sok a kolléga (szintén minden harmadik), akiket tegezek. Ha hozzászólnak valamelyik bejegyzésemhez, megtiszteltetésnek veszem, hogy teljes névvel vállalják a véleményüket. Az érdemi válaszban megnyilvánuló tisztelet pedig nem azon múlik, hogy magázom vagy tegezem őket. Ama ismeretlenek jelentkezését viszont elhárítom, akik nem portréfotóval kérnek bebocsáttatást a közösségi üzenőfalra. Számomra fontos, hogy ne csak nevük legyen, hanem arcuk is.