E kérdés búvópatakként, váratlan időpontokban szokott előtörni az emlékezés mélyéről. Most például 1956-os vonatkozása miatt bukkant fel.

A történet ugyebár az, hogy a 2006-os választási győzelem után a szocialista frakció zártkörű ülésén, az őszödi kormányüdülőben Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kifejtette: „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este.” Azóta az idézők őt nevezik meg a szállóigeként emlegetett mondás ősforrásként, holott a hazudtunkkal kezdődő gondolat Örkény Istvánig vezethető vissza. A neves író 1974-es nyilatkozata szerint így hangzott el 1956. október 30-án, a Szabad Kossuth Rádióban: „Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, minden hullámhosszon.”

Ha így volt, olyan író gyakorolt önkritikát, aki a 40-es évek végén, az 50-esek elején sematikus művekkel vétette észre magát. Majd kiábrándult a szocialista realizmusból, és tevékeny szerepet játszott az értelmiségi ellenzékben, amiért 1956 után fél évtizedig nem publikálhatott. De ha '56-ban többes szám első személyben gyakorolt önkritikát a korabeli nyilvánosság előtt, akkor olyan ember beszélt belőle, aki már túllépett az életmű romlékony mozzanatain. Csakhogy Örkény a rádiónak nem azt írta, amit utókorként tulajdonítunk neki.

Rab László újságíró kiderítette a Népszabadság Online 2007. március 1-i számában, hogy a Parlamentbe költözött stúdióban a jegyzetíró helyett bemondó olvasta föl a szöveget. A szóban forgó mondat így hangzott: „A rádió hosszú éveken át a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon.” Önkritikának tehát nyoma sincs, annál inkább távolságtartásnak. Balázs Géza nyelvész a módosítást, a nézőpont-váltást azzal magyarázza, hogy „Örkény elfogadta a népi változatot”. A szájról szájra terjedő mondást ugyanis oly gyakran farigcsálták a nyilvánosság népi fórumain, hogy a távolságtartó egyes szám harmadik személyű megfogalmazás közösségi jellegű, többes szám első személyűre sikeredett.  

Ha elfogadom az életszerű magyarázatot, már csak azt a kérdést kéne eldönteni, vajon Gyurcsány Ferenc a 2006. május 26-án megrendezendő frakcióülésre a kocsmában és kávéházakban csiszolódott szállóige nyomán készült-e. Vagy tisztában volt azzal, hogy hírhedtté vált mondatában Örkény István mindkét változatban figyelemre méltó gondolatát idézi?