Olykor az álneves kommentelők is a médiahelyzet újragondolására késztetnek. Morpheus azt pedzegette, hogy a megyei sajtó kormányzati beszántása után 2022-ban vagy ’26-ban jelennek majd meg független megyei lapok. Derűlátóbb feltételezésem szerint talán a 2018-as országgyűlési választás kampányában is feltűnnek, de már nem lapnak hívják őket, hanem portálnak. Erre írta Moin Moin: „A magyar vidék nem online, így egy online megyei portál… befolyásoló képessége egyenlő a nullával.”

Álláspontját látszik alátámasztani a megyei lapok sorsa. Felvásárlásukhoz nem elégséges indok, hogy a miniszterelnökünk nem kedveli a számítógépet, ezért az offline-t választotta. Döntésében van logika. A német, osztrák és amerikai kézben lévő megyei lapok hiába bizonyítottak jóindulatú semlegességet a kormányzása iránt, a hatalom megtartásához el kellett juttatni üzeneteit a legeldugottabb zugokba is. Ehhez vásároltatta föl bizalmi embereivel a megyei sajtót. Vajon beválik-e a számítása? Ez jövő áprilisban kiderül. Addig is foglalkoztat, hogy az ellenzék jobban járna-e, ha a korszerűbb online megoldást választaná.

A válaszhoz vissza kell térni a múlt század nyolcvanas éveibe. A ’86-os sajtótörvény lehetővé tette, hogy a tanácselnök hallgatólagos támogatásával létrejöjjön a helyi újság. Lokálpatrióta tollforgató alapította, aki a szerkesztésben hasznosította magát, ezért keresett valakit, aki vállalta az infrastruktúra megszervezését, esetleg még egy Commodore számítógépet is hozott az új redakcióba. Kettejüket jótékonyan egészítette ki a lótó-futó riporter. Az újságnyomó papírra alapozott vállalkozás ennyi embert bírt el, egy negyedik munkatárs fizetése már veszteségbe sodorta volna a céget. A helyi újság ebben a szerkezetben bizonyult életképesnek a világháló megérkezéséig.

Most, hogy az össze- és áthangolt megyei sajtó a zsákfalvakba is továbbítja a kormány üzeneteit, a kiebrudalt újságírók személyében ugrásra készen várnak a potenciális portálalapítók. Ha a megyei offline pálfordulását észreveszik a falusi olvasók is, akkor jöhet a legföljebb háromfőnyi online szerkesztőség. Moin Moinnak pedig azt üzenem, hogy az egyik kommunikáció szakos tanítványom tagja lett az önkormányzati testületnek, szűk körben elhangzott álláspontja azonban nem jelenhetett meg a helyi újságban, mert a polgármester megakadályozta a közlést. Föltette hát a fészbukos üzenőfalára, és a település minden harmadik lakosa elolvasta a figyelemre méltó megállapításokat.