Szegedi kollégám, a város tőszomszédságában lakó Bakos András föltett az üzenőfalára egy plakátot. Ásotthalmon fényképezte le, a kissori közösségi ház faliújságján. A Hagyományok fesztiváljáról szól, amely „tepertősütés”-sel végződött. A kísérő szövegben pedig azt írta a fölfedező, hogy náluk, Algyőn a disznóvágás levezető köre a „töpörtősütés”. Írhatott volna akár töpörtyűt is, mert nálunk meg úgy mondták.

Igaz, nem Szegeden nőttem föl, az ő-zés egyik központjában, hanem a másikban: Kalocsán, ahol szintén ő-znek, de talán másként. (Nem lévén nyelvész, ennél határozottabban nem fogalmaznék.) S mert minden nyarat gyermektelen nagybátyámnál, Zöldi Sándor debreceni cukrásznál töltöttem, máig fülembe csöng, ahogy csúfondárosan emlegette a tájszólásomat. Állítólag azt mondtam, hogy „Öttem könyeret möggyel.” Nem emlékszem rá, ráadásul az egyetemen, mellesleg ugyancsak Debrecenben le is szoktattak az ő-zésről.

Talán ezzel magyarázható, hogy évtizedekkel később épp a Médianaplóba ezt találtam írni: „De ezt csak mellékesen jegyzem meg, mert érdekesebb jelenséget vettem észre.” (2012.03.27.) Egyetlen mondatba 22 e hangzót sikerült sűríteni. Eme tragikai vétség elkövetőjeként jegyzem meg - eddig 11 e hangzó -, hogy miközben kopik, elenyészik a tájnyelvünk, mekeg az irodalmi. Néhány példa: „Egyébként teljesen feleslegesnek vélem.” (Horváth Zoltán újságíró, Népszava, 2016.05.14.) „Merek csendben lenni, ha felesleges a véleményem.” (Hajós András tévészemélyiség, Facebook.com, 2016. 10. 14.) „Felnevelem a gyerekem.” (Bazsarózsa, Benkő Dániel lantművész barátnője, Lokál, 2017.07.11.)

Bizony nem ártott volna ő-síteni ott, ahol lehet (fölösleges, csöndben, fölnevelem). Mintapéldának inkább azt ajánlom az újságírással kacérkodó diákoknak, hogy a szintén Szeged tőszomszédságában, Dorozsmán élő riporter, Tanács István így tudósított a déli határ felől érkező menekültekről: „Röszke fölött vörösen kel fel a nap.” (Népszabadság, 2015.08.25.) Ezt még egy kicsit cifráztam is volna, a fel helyett jobban hatna a föl. A The Beacon Budapest digitális felületén pedig imigyen nyilatkozott Kuncze Gábor: „Nincs sok esélye a kormányváltásnak, de nem kellene teljesen föladni.” (2017.10.09.) A mondat második felében a sok e között jól jött az a fránya „föl”.

Lehet persze, hogy nemcsak a dörmögős politikus nyelvérzékét dicsérem, hanem az interjút készítő Szegő Péterét is. Jellemző, hogy a vezetéknevében e is meg ő is található.