Összeállítást készítettem egy digitális szerkesztőségnek arról, vajon most, válság idején a szocialista politikusok hogyan vélekednek az MSZP-ről. Az idei termésből összejött vagy félszáz idézet. Amidőn a lelőhelyeket átnéztem, kiderült, hogy a májusban meghirdetett bojkott eredménnyel járt. Nem föltétlenül azzal, amire az MSZP vezetői számítottak.
Molnár Gyula pártelnök ugyebár bejelentette, hogy nem állnak szóba az M1, a tv2, az Echo TV, a Magyar Hírlap, a Magyar Idők, a Lokál, a Ripost, az Origo.hu, a PestiSrácok.hu és a 888.hu munkatársaival. A névsorból azonban kifelejtette a megyei napilapokat, ezért május 17-én, egy tévéstúdióban arra szólította fel az MSZP támogatóit, hogy „ne fizessenek elő a megyei sajtóra”. Most már beszámolhatok a bojkott eredményéről. Azóta a szocialista politikusok hússzor választották (kapták) megnyilatkozási fórumul az ATV-t, nyolcszor a Népszavát, négyszer a Hír TV-t, háromszor a 168 Órát és a hvg.hu-t, kétszer az InfoRádiót, és egyszer-egyszer a média megannyi maradékát. Mínusz az M1, a tv2, az Echo TV, a Magyar Hírlap, a Magyar Idők, a Lokál, a Ripost, az Origo.hu, a PestiSrácok.hu, a 888.hu. És a megyei napilapok, ők tizennyolcan körülbelül egymillió olvasót érnek el.
A szocialista politikusok túlnyomórészt azokkal a médiafogyasztókkal osztották meg tehát az álláspontjukat, akik olyan médiumokat olvasnak, néznek és hallgatnak, amelyek kritikusan értékelik a kormányzat tevékenységét. És olyanokkal nem álltak szóba, melyek kritikával szokták illetni az MSZP-t. Ebből az egyenlegből aligha jön ki több szavazat a közelgő országgyűlési választáson. A gondot leginkább a Mészáros Lőrinc, Heinrich Percina és Andy Vajna kezébe került megyei lapok jelentik. Mielőtt ugyanis Molnár Gyula felszólított volna bennünket, hogy ne fizessünk elő rájuk, hajlamosak voltak tudósítani az MSZP országjárásáról.
Vezetőinek nem adtak akkora felületet, amennyit igényeltek volna. Ráadásul ugyanazon az oldalon közölték a helyi Fidesz cáfoló nyilatkozatát is. Ám az ellentmondásos művelet mégiscsak azt jelentette, hogy kommunikáltak (kapcsolatot teremtettek) volna a szocialista politikusokkal, akik erre exkommunikációval (kiközösítéssel, visszautasítással, hallgatással) „válaszoltak”. Holott a gondolataik akár el is juthattak volna az ország legeldugottabb sarkaiba, elvégre a kormányzat azért vásároltatta föl bizalmai embereivel a megyei sajtót, hogy üzenetei eljussanak a falvak népéhez. Bojkott nélkül épp ezt a helyzetet lehetett volna kihasználni.
