Azt figyeltem meg, hogy amikor újságírók elemzik a kormányzati térhódítást, nem érik be a túlsúly fogalommal és a túlnyomó jelzővel. Talán mert hangsúlyozni, nyomatékosítani, tetézni szeretnék a mondandójukat, egymástól függetlenül a kilencven százaléknál lyukadtak ki. E rovatban meg-megkérdeztem tőlük, vajon honnan vették a bűvös számot. Választ csupán Laczik Zoltántól kaptam.

Budaörsi kollégám beszállt egy vitába, majd amikor ama bizonyos 90 százalék forrását firtattam, őszintén kifejtette, hogy ilyen felmérést nem ismer, inkább a benyomásaira hagyatkozott. De ha úgy gondolom, hogy az érzet és a sajtó valósága nem csöng egybe, akkor leszögezi, hogy „a mai Magyarországon a tömegtájékoztatási eszközök túlnyomó többsége közvetve vagy közvetlenül a kormány befolyása és irányítása alatt áll”. Kiolvasom soraiból a csipetnyi iróniát, és vele együtt borzadok el a szakmailag korrekt megállapítás sivárságán.

Érteni vélem az elemzők szándékát, hogy megdöbbentő számmal figyelmeztessenek a sajtó gleichschaltolására (tűrhetetlen egybehangolására, kiegyenlítésére). Értékítéletükkel egyetértek, felháborodásukat indokoltnak tartom - nagyotmondásukat helytelenítem. Az állami térhódítás 2014-re nyúlik vissza, tavaly nyáron gyorsult fel, a Népszabadság megszüntetése után bontakozott ki, és néhány napja fejeződött be. Németh Péter, a Népszava hajdani főszerkesztője még tavaly december 19-én tűnődött a 90 százalékról, Bolgár György, a kitűnő műsorvezető idén február 22-én és 24-én beszélt róla a Klubrádióban, Hargitai Miklós, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének újdonsült elnöke pedig a Mozgó Világ márciusi számában ugyanennyire becsülte a meghódított sajtótermékek arányát.

Annak előtte nyomatékosították tehát mondandójukat a meghökkentő 90 százalékkal, hogy a miskolci, a nyíregyházi és a debreceni napilap Heinrich Pecinához, a kormányközeli osztrák médiabefektetőhöz került volna, majd a győri Kisalföld és a szegedi Délmagyarország a miniszterelnök bizalmi emberének számító Andy Vajnához. A nemrégiben bekebelezett öt megyei napilap a második negyedévben 183548 példányt számlált, és 670 ezer olvasóhoz jutott el. A csaknem 200 ezres példányszám és a kis híján 700 ezer olvasó volna a maradék tíz százalék? Kedves kilencvenező kollégák! A hazai sajtó egyelőre hiányzó felméréséig nem kéne beérni inkább a szégyenteljes kormányzati befolyást jelző túlsúly fogalommal és túlnyomó jelzővel?