Az MSZP elnöke cáfolta Lattmann Tamást. Szerinte a nemzetközi jogász sosem volt a szocialisták miniszterelnök-jelöltje. Az elnökségük nem foglalkozott a kívülről érkezett közéleti személyiséggel, a kongresszusuk pedig nem fogadott el határozatot róla. Hiszek Molnár Gyulának, igazán kár, hogy a nemzetközi jogász inkább azt állította, őt négy párt (az MSZP, a DK, az Együtt és a Párbeszéd) kérte föl a demokratikus ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjének. Az a benyomásom, hogy a szocialisták elnöke jobban is kijöhetett volna a válságkommunikációs helyzetből.

Hiába cáfolta a nemzetközi jogászt, ha Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő ugyancsak tegnap azt fejtegette, hogy őt még az MSZP eggyel korábbi elnöke, Tóbiás József kérte föl Molnár Zsolt biztonsági kérdésekre szakosodott szocialista politikus révén: válasszon ki négy közismert, tekintélyes civilt a miniszterelnök-jelöltségre. A kaszting azzal fejeződött be, hogy Lattmann Tamás felelt meg leginkább az írásba foglalt követelményeknek. A kezdeményezés tehát a szocialistáktól eredt 2016 elején, akiknek akkori vezetője nem sokkal a megválasztása után ezt találta mondani: „Meg kell értenie az MSZP-nek, hogy nem nagy párt.” (Népszava, 2014. június 20.)

Soha többé nem engedett meg magának hasonló kijelentést, ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy a szokatlanul őszinte megfogalmazás jegyében szerveztessen miniszterelnök-jelölti kasztingot a közös kísérletre szövetkező ellenzéki pártok számára. 2016 nyarán Tóbiást leváltották, és az utódja, Molnár Gyula megtehette volna, hogy szakít az előd választási forgatókönyvével. Ehelyett szintén leült tárgyalni a kiválasztott Lattmann Tamással. Bizalma addig tartott, amíg megjelent Botka László interjúja a 168 Óra karácsonyi számában, amelyben a szegedi polgármester bejelentkezett az MSZP miniszterelnök-jelöltjének.

Azért nem értem a jelenlegi pártelnököt, mert ami eddig kirajzolódott a szövevényes történetből, nemhogy rombolná, inkább növeli az MSZP tekintélyét. Kiderül belőle, hogy a szocialista vezetők mégsem dilettánsok a tervezésben. Tragikai vétségük, hogy a Tóbiás József és Molnár Zsolt nevéhez köthető kispárti és ellenzéki nagykoalíciót szorgalmazó elképzeléssel szemben a Botka-féle nagypárti és erőszakosabb megoldást választották. Ez a döntés szűklátókörűbb és kevésbé hatékony, ettől azonban még elismerhető, hogy képesek voltak legalább kétféle forgatókönyvet kidolgozni a hatalom megragadására.