Érdekes közjáték tarkította a legutóbbi Kormányinfót. A két és háromnegyed órányi sajtótájékoztatóból mintegy tíz percben a médiáról beszélgetett Lázár János az Index.hu egyik munkatársával. Az újságíró azt firtatta, vajon Orbán Viktor Tusnádfürdőn meghirdette-é a média elleni küzdelmet. Ezzel persze nem zökkentette ki jellegzetes stílusából a miniszterelnökséget vezető minisztert.

A kormányfő talán legközelebbi munkatársa hamiskás mosollyal a szája szélén fejtegette, hogy a maga kicsiny országgyűlési választókörzetében nem szokott harcolni az újságírókkal, elvégre világjelenség, hogy „Az újságírók egy részének van véleménye.” Ami viszont a főnökét illeti, Orbánnak négy-ötmilliónyi választópolgárt kell megszólítania, ezért ne csodálkozzunk,, hogy néhány kormányközeli vállalkozó laphálózatokat vásárolt a vidéki Magyarországon. „Sajtó és média nélkül” ugyanis nehéz „artikulálni” egy politikai közösség álláspontját. Lázár János tehát az újságírók közvetítő funkcióját előnyben részesíti a véleményükkel szemben.

E felfogást nem nevezném a Fidesz találmányának. Legérzékletesebben a hajdani Rádió és Televízió Testület elnöke, Kovács György fogalmazta meg imigyen: „A média a politika infrastruktúrája, amivel eljut az üzenet a választóhoz.” (Magyar Hírlap, 2004.04.26.) Mint az Általános médiaismeret című tankönyv szerkesztője és a három szerző közül a médiáról meg a sajtóról szóló fejezet írója ennél többre tartom az újságírást, bár elismerem, hogy hajlamosak vagyunk az információ rovására sulykolni a véleményünket. (Az utóbbival kevesebb munka van.) A két funkció azonban egyenértékű, noha nem árt tudni, hogy a politikusok szükséges rossznak tekintik a véleményt formáló újságírókat.

Tudomásul vehető, hogy a jelenlegi kormányzat legvilágosabb fejű és az újságírók fürkésző tekintetét leginkább elviselő képviselője nem rajong a vélemény-műfajokért. Ám az immár 96. Kormányinfó főszereplőjeként még most is ott tart, hogy „sajtó és média nélkül” félkarúak a döntéshozók. Oké, a politikusok rá vannak utalva az álláspontjukat közvetítő újságírókra. Csakhogy a média a nyilvánosság eszközrendszere, alkotóelemei a keletkezés sorrendjében a papírra nyomtatható és kétségkívül sok véleményt tartalmazó sajtó, továbbá a rádió, a televízió és az internet. Aligha véletlenül pedzegette Kvári Sinkó Zoltán, a Kolozsvárról Veszprémbe elszármazott humorista, hogy „Amit a médiából megtudhat az ember, azt a sajtó összezavarja.” (Napló, 1996.08.09.)