Tegnap volt másfél évtizede, hogy az újdonsült miniszterelnök gyakran idézett mondattal vétette észre magát. Battonyán járt, majd Békéscsabán sajtótájékoztatót tartott, ahol a nyilvánosság képviselői egy közéleti eseményről faggatták. A négy hónappal korábbi választás vesztese, Orbán Viktor ugyanis visszatért az önkéntes száműzetésből, és augusztus 30-án beszédet mondott a Magyar Televízió Szabadság téri székháza előtt.

Ezt fejtette ki: „Mi nem vitatjuk el azok jogát, akik az új szeleknek hódoló szocialista televíziót nézik szívesebben. Legyen meg az ő közszolgálati televíziójuk. Ám azoknak a millióknak is joguk van a saját szívükből beszélő, az ő lelkükhöz szóló közszolgálati televízióhoz, akik képviseletében ma itt megjelentünk. Éppen ezért olyan médiatörvényre van szükség, amely ezeknek az igényeknek maradéktalanul eleget tesz. A mai törvény nem ilyen. Olyan törvényre van szükség, amely két egyenrangú csatornára osztja a Magyar Televíziót. Már nem elég, hogy csak egy szocialista legyen, szükség van egy polgári és nemzeti értékeken állóra is.”

Erre mondta Medgyessy Péter a csabai sajtótájékoztatón: „Akinek saját tévére van szüksége, az vegyen magának.” (Magyar Távirati Iroda, 2002.08.31.) Ezt szoktuk idézni úgy, hogy a választási győztes megtagadta a gesztust az ellenzék vezérétől, aki fogta magát, és Simicska Lajossal kiépítette azt a médiabirodalmat, amely jelentős szerepet játszott abban, hogy nyolc évvel később kétharmaddal vehette át a hatalmat. Tűnődhetnénk arról, hogy Orbán Viktor manapság mennyire veszi komolyan a közszolgálati televízió megosztását. (Semennyire.) Ám a kérdésnek van egy másik vetülete is: milyen megfontolás rejlett Medgyessy Péter elutasító válasza mögött?   

Ehhez nemcsak az MTI közleményét érdemes elolvasni, hanem a Békés Megyei Hírlap tudósítását is. A szociálliberális miniszterelnök okfejtése úgy foglalható össze, hogy „versenyképes, korrektül tájékoztató” médiumot látna szívesen, „amelynek a műsorkészítéséből a politika kivonul”. A Magyar Televízió nem tett eleget Medgyessy talán komolyan gondolt elképzelésének. Mi több: a rendszerváltás utáni összes kormányról elmondható, hogy nem nagyon akaródzott nekik kivonulni a közszolgálati műsorok készítéséből. Egyszerűbben fogalmazva a kézivezérlésből. Annyira azonban egyik miniszterelnök sem került szembe hajdani önmagával, mint a 2002-es realitást némi duzzogás és félrehúzódás után elfogadó ellenzéki politikus, Orbán Viktor.