Sebes Györgyöt jó publicistának tartom. Ezúttal a Népszava Szép Szó című szombati mellékletben írt a médiaháborúról. Máshová helyezném ugyan a hangsúlyt, ám ez nem akadályoz meg abban, hogy elismerjem a közelítésmód létjogosultságát. Abban is különbözik a véleményünk, hogy szerinte a G-nap, Orbán Viktor és Simicska Lajos, a „két régi barát összeveszése sem okozott számukra túl érzékeny veszteséget”, és a médiabirodalmából kieső részt a Fidesz „viszonylag gyorsan” pótolta.

Szerintem a törésvonal mögött érzékeny veszteség rejlik, amelyet a miniszterelnök több lépésben, nehézkesen pótolt, nehogy még egyszer olyan helyzetbe kerüljön, hogy egy ember kezébe adta a magánmédiumokat. Ezzel magyarázható, hogy most hárman is alakítgatják a saját kis médiabirodalmukat: Habony Árpád, Mészáros Lőrinc és Andy Vajna. Ezért nehéz, de mint látjuk, halljuk és nézzük, mégsem lehetetlen összehangolni a több lábon álló kormányzati portfóliót. A cikkíró azt is fejtegeti, hogy ha a médiafogyasztót „nem győzi meg a plakátkampány, akkor ugyanazt megkapja az M1 vagy a tv2 híradóiból, az országos és a megyei sajtókiadványokból (melyeket továbbra se nevezzünk újságoknak”).

A tévéhíradókhoz nem értek, bennük Sebes György szerzett jártasságot. Az országos „sajtókiadványokat” talán el tudom helyezni a hazai médiarendszerben. A megyei lapokat viszont naponta olvasom, és még most, az egybehangolás (gleichschaltolás) után se tagadnám meg tőlük az újság elnevezést. Ha azt írná a Szép Szó szerzője, hogy elveszítették a véleményformáló jogukat, egyetértenék vele. Ebből azonban nem föltétlenül következik, hogy a publicisták elgyávultak, hanem hogy hozzánk, a Kádár-korban szocializálódott tollforgatókhoz hasonlóan megtanultak a sorok közé írni. Érzékelhető, hogy a minőségi újságíró még a kormányzati térhódítás idején is komolyan veszi a hivatását.

A megye egyik közvélemény-hangadója évekkel ezelőtt visszaszorult a kulturális rovatba, amidőn pedig a helyi színház elővette egy Erdélyből ideszármazott író-rendező darabját az 1990 körüli beilleszkedésről; az idegenkedésről, a lerománozásról, a hatósági kukacoskodásról, alapos kritikát írt az eladásról. Értelmezéséből kirajzolódott álláspontja napjaink migráns-kérdéséről is. Sorolhatnám még a szellemi helytállás megható, olykor megrázó mozzanatait, de talán már így is kedvet csináltam Sebes Györgynek ahhoz, hogy néha belenézzen a megyei „sajtókiadványokba”.