Amikor Szigetvári Viktort az Együtt elnökévé választották, botladozott a nyilvánosság fórumain. Halmozta a politológusi előéletéből hozott idegen szakszavakat, és alig tudott kikeveredni a körmondatokból. Idővel átengedte a pártelnökséget Juhász Péternek, aki sokkal egyszerűbben fejezi ki magát. Amikor azonban őt is megszólaltatják a nyilvánosság képviselői, érdekeseket mond. Ma reggel például az ATV stúdiójában azt állította a megyei laphálózat kormányzati bekebelezéséről, hogy vétek volna visszatérni 1985-be, „amikor a megyei napilapok nyilván állami tulajdonban voltak”. Pontosan fogalmazott, amennyiben a nyilván némi bizonytalanságot is feltételez.

Régi vita ez, két szereplője van: Ballai József és e sorok írója. Ugyanahhoz a korosztályhoz tartozunk, egyaránt a Kádár-korszak szerkesztőségeiben pallérozódtunk. Ha bementünk a munkahelyünkre, az újság fejlécén ezt olvashattuk: „A megyei pártbizottság lapja”. Ha pedig rossz fát tettünk a tűzre, akkor az agitprop titkár osztotta ki a megrovást. Jóska ebből azt a következtetést vonta le, hogy a tizenkilenc megyei napilap csakugyan a megyei pártbizottságok tulajdonában volt. Én viszont azt, hogy az államosítás után az MDP, majd az MSZMP csupán a kezelési jogukat kapta meg a magyar államtól.

E vitának ma már nincs jelentősége, a rendszerváltás zaklatott hónapjaiban azonban még számított. A tisztázatlan tulajdonviszonnyal magyarázom, hogy az MSZMP jogutódja igyekezett megszabadulni a megyei napilapoktól. A szocialista pártvezetők ugyanis fölmérték a helyzetet, és nem zárták ki a választási vereség lehetőségét. Igen ám, de ha az MDF győz, akkor a politikai ellenfél gyakorolja a hatalmat, és kezébe kerül az akkoriban 1,2 millió olvasót elérő megyei laphálózat. Azért szabdalták több részre, és adták német, osztrák, angol meg francia kézre, mert nem akarták, hogy az egyetlen vevő mögött esetleg az új magyar kormány tűnjön fel. Az újságokért kapott pénzből pedig 1994-ben erőteljes kampányt csináltak, és megnyerték az országgyűlési választást.

Bár majd’ minden szál ebbe az irányba mutat, amíg nem találom meg az állami tulajdont rögzítő dokumentumokat 1949-ből vagy 1950-ből, van létjogosultsága Ballai József feltételezésének. Mi ketten már benne vagyunk a korban, és lehetséges, hogy vitánkat egy harmincas pályatárs dönti majd el. Például Szigetvári Viktor, ha jövőre úgy alakul a sorsa, hogy politizálás helyett sajtótörténeti kutatásra kell adnia a fejét.