Ujhelyi István érdekes ember. A szőregi rózsatermesztő fiatalember az MSZP egyik üdvöskéje volt. S mert a pártelnökségben gyakorta a legfiatalabb tag felelt a médiáért, hogy ne szólhasson bele a nagy öregek egyéni kommunikációjába, évekig ő jegyezte a médiapolitikát. Most, negyven körül megosztja idejét Brüsszel, Budapest és Szeged között, a hazai közéletben pedig Botka László hangja. Ő az, aki kimondja azt, amit az MSZP miniszterelnök-jelöltje nem akar kimondani. Őszintesége lehengerlő, ezúttal például továbbgondolásra ingerlő.
Tegnap este arról nyilatkozott az ATV stúdiójában, hogy Botka „letöri” azokat, akik kibeszélnek, mert „Mindenkinek tartania kell a rendet.” Helyes, gondoltam, a szocialisták káros hagyománya, hogy szétbeszélnek. Csakhogy utána pontosította a szavait, és a választási győzelemre utalva kifejtette: „Ha vannak olyanok, akik a szocialista párton belül vagy az ellenzéki oldalon más forgatókönyvre játszanak, akkor a miniszterelnök-jelölt nagyon gyorsan pontot fog tenni a játékuk végére.” A játékos hasonlatot lefordítom: aki nem áll be a csapatba, azt leradírozza a pályáról. Ismerve a szegedi polgármester ülésvezetői gyakorlatát a városi képviselőtestületben, e kijelentésen nem lepődöm meg. Megfelel a valóságnak.
Mégis van valami, ami zavar - az idézetből az „ellenzéki oldal”. Botka László ugyanis csupán az MSZP miniszterelnök-jelöltje, és nincs abban a helyzetben, hogy más pártok politikusait kiközösítse. Vagyis amikor kommunikálnia kéne a lehetséges szövetségesekkel, akkor Ujhelyi szerint inkább exkommunikálással próbálkozna. Érteni vélem persze, hogy a Jobbik nélküli alkotmányos, demokratikus ellenzék miniszterelnök jelöltjeként szeretne Orbán Viktor kihívója lenni, csakhogy a „liberális kispártoknak” (by Botka László) eszük ágában sincs beállni a csapatba. Következésképpen nem is lehet őket leradírozni a pályáról.
Lehet, hogy tévednek. Az is lehet, hogy kívülállásukkal, majdani tragikai vétségükkel előkészítik a Fidesz választási győzelmét. De ha én kispárt volnék, most bizony megriadnék Ujhelyi István kijelentésétől. Ha bezzeg Botka László kopogtatna, és elmesélné, hogy a baloldali fordulat jegyében miként képzeli velem: a liberálissal, a zölddel, a konzervatívval, a juniorral és a kétfarkúval az együttműködést, talán megfontolnám az ajánlatát. Csakhogy így, a szocialista miniszterelnök-jelölti szócső értelmezésében ultimátumként élném meg, és nem örülnék neki.