A szocialisták elnöke mostanában a miniszterelnök-jelölt szegedi polgármester mögött tűnik föl. Fegyelmezettségét illik méltányolni. Kár, hogy lépten-nyomon olyan ellentmondásokba keveredik, amelyekből kisejlik, hogy Molnár Gyula hadilábon áll a nyilvánossággal.  

Meghirdette a kormánypárti médiumok bojkottját, ám "kifelejtette” közülük a megyei napilapokat. Elvégre öt eleve nem tartozik Orbánék befolyási körébe, a többi tizenhárom viszont elég fontos ahhoz, hogy a szocialista politikusok mégis megszólaljanak bennük. Aztán kiderült, hogy ellenséges felületnek tekinti a Simicska-féle médiabirodalomhoz tartozó szerkesztőségeket, mondván, hogy „Se Simicska, se Habony.” Ezt többször is megismételte, amiből azt vonhatnók le, hogy fontosabbnak tartja az Orbán-kormányt kritikával illető ellenzéki orgánumoktól való elhatárolódást, mint a kormánypártiak bojkottját.

Talán csak nem gondolta végig, mivel jár egy rossz sorrendben megfogalmazott jelmondat? Vagy végiggondolta, és reálisabb célnak tekinti a Jobbikénál nagyobb képviselőcsoport létrehozását a 2018-as országgyűlésben? Erre is törekedhet egy ellenzéki párt, még ha nem köti is a nyilvánosság orrára. De akkor a pártelnök mit keres Botka László mögött, aki Orbánék legyőzésénél kevesebbel nem éri be? Molnár Gyula tegnap este még inkább szűkítette a felhasználható kommunikációs kört. A Simicska-féle Hír TV stúdiójában elmarasztalta az MSZP befolyási övezetébe sorolható Vasárnapi Hírek egyik munkatársát.

A politikai szakíró beszámolt a szocialista párton belüli feszültségekről, amelyek a pártelnök szerint nem felelnek meg a valóságnak. Csakhogy a meg nem nevezett újságíró a szakma szabályai szerint járt el. Mozgósította parlamenti kapcsolatrendszerét, és megszólaltatta azokat a szocialista politikusokat, akik név nélkül ugyan, de bírálták a pártvezetést. Elképzelhető, hogy a bírálatokat megélhetési szempontok is motiválták, az újságírónak azonban nem az a dolga, hogy egy politikai szervezet pillanatnyi vonalvezetéséhez simuljon, hanem hogy a belső mozgásokról tájékoztassa a nyilvánosságot.

Különösen akkor, ha kedden reggel még a párt parlamenti frakcióvezetője azt magyarázza az egyébként bojkottált Magyar Rádióban, hogy a plakátháborúban a Jobbik (és Simicska) rovására kéne megegyezni a Fidesszel, majd délután a párt sajtófőnöke kizárással fenyegeti ama szocialista politikusokat, akik a reggeli állásponthoz tartanák magukat.