Kormányfőnk engesztelhetetlen politikai ellenfele, Bokros Lajos tegnapelőtt kiírta a fészbukos üzenőfalára, hogy „Magyarország miniszterelnöke fasiszta.” A súlyos állítást több tévéstúdióban is megismételte, mire föllángolt a vita. Tegnap délután például a Klubrádióban egy kanadai emigrációból hazatért közíró, Kerekes Sándor úgy módosította az ellenzéki politikus nagy visszhangot keltő megjegyzését, hogy „Nem Orbán fasiszta, hanem a rendszer.”

A köztudat aligha érzékeli a két rokon fogalom, a fasizmus és a nácizmus közti különbséget. Mussolini diktatúráját borzalmas lehetett átélni, nem is mindenkinek sikerült túlélnie, mégis enyhébb, ha úgy tetszik: olaszosabb, latinosabb, lazább, szervezetlenebb, slendriánabb volt, mint a pedáns osztrák-német Hitler által leplezetlen antiszemitizmussal és nagyüzemi emberirtással tökélyre fejlesztett nácizmus. A fasizmus egyébként a fasces (vesszőnyaláb) szóból származik, amely az ókori Rómába nyúlik vissza. A magas állású köztársasági tisztviselő kíséretében tűnt fel egy biztonsági ember, a lictor, aki szil- vagy nyírfa zsenge ágaiból font nyalábot tartott a kezében. Azt suhogtatta, jelképezve, hogy szükség esetén az államhatalom akár erőszakot is alkalmaz. E hatalmi jelvényt vette át a múlt század húszas éveiben a Duce, és szárba szökkentette belőle azt a fránya fasizmust.

Apám 1940 őszén, Dél-Erdélyből szökött át Észak-Erdélybe, hogy magyar állampolgár lehessen. Szórványban nőtt fel, ahol nem járhatott magyar iskolába. Tökéletesen megtanulta az államnyelvet, és negyvenéves koráig, amíg velem együtt leérettségizett, hadilábon állt a magyar helyesírással és bizonyos szavak kiejtésével. Mulatságos pillanatokat szerzett például azzal, hogy ha ritkán szóba került a fasizmus, akkor faszizmusnak mondta. Valószínűleg azért, mert a latin nyelvcsaládhoz tartozó románban az sz-szel kiejtett fasces-ből indultak ki. Akaratlan torzítása magyar szövegkörnyezetben furcsán vette ki magát.

Orbán Viktort több százezren láttuk-hallottuk a YouTube-on, amint pálinkázás közben a fehérvári huszárokról dalolászik, akik éppen meghágni készülnek a menyecskéket. Talán nem bántom meg az ország első emberét, ha feltételezem róla, hogy amúgy sem áll távol tőle a férfiúi felsőbbrendűségbe vetett tréfás, bár alighanem komolyan gondolt hit. Épp ezért az a benyomásom, hogy a magyar miniszterelnök nem fasiszta, hanem csak faszista.