Török Gábort is megkérdezték Orbán Viktor nagy visszhangot keltő megnyilatkozásáról. A politikai elemző azt fejtegette egy tévéstúdióban, hogy a politikusok szabadon értelmezhetik a történelemformáló személyiségek tevékenységét, aztán majd a választók eldöntik, hogy hitelt adnak-e az értelmezésnek. Szerinte a Fidesz hívei jó néven vették, hogy a miniszterelnökük „kivételes államférfinek” nevezte a két világháború közti korszak névadóját.

Szerintem az államférfi épp abban különbözik a politikustól, hogy nemcsak a saját híveinek politizál. Abban viszont egyetértek az elemzővel, hogy választott képviselőinket nem akadályozhatjuk meg a történelem értelmezésében. Élnek is a lehetőséggel, és gyakran sétálnak csapdába. Az a benyomásom, hogy Orbán ezúttal elkerülte a kelepcét. Ugyebár június 21-én, a pesthidegkúti Klebelsberg-kúria újraavatásán ezt mondta: „Hogy mégsem temetett bennünket maga alá a történelem, azt néhány kivételes államférfinek köszönhetjük. Horthy Miklós kormányzónak, Bethlen István miniszterelnöknek és Klebelsberg Kunó miniszternek. Kormányzó nélkül nincs miniszterelnök, miniszterelnök nélkül nincs miniszter, és ezt a tényt nem vonhatja kétségbe Magyarország második világháborús, gyászos szerepvállalása sem.”

Az összetett mondat első felét azért hanyagolnám, mert az utolsó félmondatból kirajzolódik, hogy a szónok tisztában van a kormányzó háborús felelősségével, ezt azonban valamilyen okból csak mellékesen említette meg. Akik okkal marasztalják el Orbánt a kormányzó szerintem is indokolatlan leállamférfizése miatt, 2015. december 15-én, a Parlamentben elhangzott beszédét állítják szembe minapi értelmezésével. Akkoriban robbant ki botrány Hóman Bálint Székesfehérvárra tervezett szobráról, amely épp rosszul jött a miniszterelnöknek. Ezzel magyarázható, hogy a háborús bűnösként elítélt történész-kultuszminiszter ürügyén imigyen hozta szóba Horthy Miklóst: „A kormány nem támogatja olyan politikus szoborállítását, aki kollaborált Magyarország elnyomóival, akármilyen egyéb érdemei is vannak.”

A politikus arról ismerszik meg, hogy mindig azt domborítja ki, ami pillanatnyilag az érdekében áll. Akkor Orbán Viktor úgy vélte, hogy el kell határolódnia valamitől, ezért inkább a kormányzó háborús bűneit emelte ki, most viszont úgy kívánták az érdekei, hogy előtérbe tolja Horthy politikai érdemeit, és háttérbe szorítsa a háborús bűneit. Aztán majd a választók megítélik, hogy melyik értelmezésének adnak hitelt.