Egy álneves kommentelő seggfejnek nevezett, továbbá ostobának és tudatlannak. Ha szegény hozzászóló tudná, hogy médiapolitikát tanítok, és az egyetemistáknak meg a főiskolásoknak írt 200 oldalas jegyzetben külön fejezetet szenteltem a múlt század harmincas éveiben dívó sajtópolitikának, talán méltányosabban fogalmazott volna. Ám berzenkedés helyett maradnék inkább a tegnapi bejegyzésben említett Antal Istvánnál, Gömbös Gyula miniszterelnök sajtófőnökénél.

Pályakezdőként dolgoztam a történettudományi intézetben, és a könyvtárban olvastam a későbbi „nemzetvédelmi propaganda miniszter” 900 oldalas kéziratát, amelyet a múlt század hatvanas éveiben Ránki György igazgató rendelt meg a börtönből szabadult sajtópolitikustól. Ebből az emlékiratból látott napvilágot egy könyvnyi válogatás 2004-ben, a „maradékot” pedig a Múltunk című folyóirat szerkesztősége különszámban jelentette meg. Izgalmas olvasmány, sokat tudhatunk meg belőle a két világháború közti nyilvánosságról. Az egyik mozzanata még időszerű is.

Gömbös Gyula miniszterelnök bizalmi embere hamar összekülönbözött a Magyar Távirati Iroda elnökével, Kozma Miklóssal. Antal István ugyanis annyira kézben akarta tartani a sajtót, hogy megváltoztatta volna az MTI gyakorlatát. Erre írta neki a hatalomba szintén beágyazódott Kozma: „Politikai beszédeket a lapok csak kivonatosan közölnek, ezt semmiféle sajtófőnök a világon soha megváltoztatni nem fogja, illetve csak a sajtószolgálat megmerevítésével lehet elérni.” Az utolsó félmondatot aláhúznám, hogy a felgyorsult információk versenyében megemészthessék a Rogán-féle propaganda minisztérium dolgozói.

Ami pedig a tegnap is idézett beszélgetést illeti, Antal István ezt válaszolta Gömbös Gyula kérdésére, hogy miért érdekesebbek az ellenzéki lapok: „Azért kegyelmes uram, mert a kormánypárti lapokat neked írják, az ellenzékieket pedig az olvasóknak.” E mondat ismerős volt egy másik kommentelőnek, aki tisztességes hangnemben közölte, hogy nem tudja, honnan, de azt tudja, hogy nem Antal István emlékiratából. Nos, Rákosi Jenő hajdan közismert publicista 1926-ban jelentette meg a visszaemlékezéseit. Szerinte báró Bánffy Dezső újdonsült miniszterelnök firtatta 1895 elején a korabeli sajtóviszonyokat, és a sajtófőnöke neki válaszolt szinte ugyanezekkel a szavakkal.

A szellemes vándormotívum valóságtartalmán is érdemes volna eltűnődniük az Orbán-kormány propagandagépezetét irányítóknak.