Néhány napja 1964-ben érettségizett öregurak találkozójáról tűnődtem. Kiderült, hogy hajdani osztálytársaim üldögélnek ugyan a számítógép előtt, mindannyian akcentussal beszéljük azonban a befogadó ország, Digitalisztán nyelvét. Egy kommentelő azt firtatta, vajon honnan vettem, hogy a nyugdíjasok 3,9 százaléka használja a világhálót. Kedvezőbb számot ajánlott a figyelmembe.

Az általam ismert felmérés 2009-ből származik, és a nyilvánosságnak Dombi Gábor, az Informatikai Érdekegyeztető Fórum főtitkára számolt be róla. Azóta nálunk is bekövetkezett a digitális robbanás, amivel nem tartott lépést a közvélemény-kutatás. Kevés megrendelő látott ugyanis fizetőképes keresletet az öregekben. A kommentelő emlegette 4 Life Direct nemrégiben mégis elszánta magát a felmérésre, és lám, 600 ezer nyugdíjasnál talált Facebook-profilt. Ennek ötszörösével, körülbelül 3 millió nyugdíjas korúval számolhatunk.

Azért fogalmazok körülményesen, mert nem minden nyugdíjas korú kap nyugdíjat, ugyanakkor különféle címeken olyanok is kapnak valamiféle nyugdíjat, akik még nem érték el a korhatárt. Ama bizonyos 3,9 százalék mintegy 120 ezer számítógépnél üldögélőt jelentett, ehhez képest a 600 ezer kétségkívül örvendetes fejlemény. Az idősek közül tehát minden ötödikről feltételezhető, hogy használja a számítógépet. Figyelemre méltó következmény ez, meglepőnek azonban nem nevezném. Alighanem három mozzanat játszott közre a digitális helyzet megváltozásában.

Az egyik az, hogy a 2009-es felmérés óta mintegy félmillió magyar állampolgár vállalt munkát Nyugaton. Ha mi, a szüleik elmélyült, tartalmas kapcsolatot akartunk tartani velük - és az unokákkal -, meg kellett tanulnunk szkájpolni. A második mozzanat az, hogy a hatvan fölöttiek százezer számra kaptak okostelefont, e sorok írója például a fia készülékét. A harmadik pedig az, hogy közülünk sokan megözvegyültek, és egyéb okok következtében is akadnak köztünk magányosak. Őket az említett közösségi oldal a barátkozás, a kapcsolatteremtés lehetőségével kecsegteti.

Köszönet a kommentelőnek, hogy végre új felmérést ajánlhatott a figyelmünkbe. Ígérem, hogy ezután a 600 ezres számot használom a Médianaplóban. Mindazonáltal az osztálytalálkozóról írott bejegyzést szerettem volna elküldeni a 87 éves osztályfőnökünknek. Azt mondta a telefonba, hogy nincs neki számítógépe, majd lediktálta a fia villám-postacímét. Épp úgy hívják, mint a papáját, csak ő már digitális bennszülött.