Tegnap Kunhalmi Ágnes is beült az ATV stúdiójába. A nap híre című műsorba meghívott három vendég egyikeként a szocialista politikus kifejtette: „Hazudik a Fidesz éjjel is, nappal is.” A különböző napszakokban űzött közéleti csúsztatásról, füllentésről, hantáról, lódításról, tódításról óhatatlanul az őszödi beszéd egyik mondata jut az eszünkbe.

A 2006-os választási győzelem után a szocialista frakció zártkörű ülésén Gyurcsány Ferenc ezt találta mondani: „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este.” Azóta az idézetet idézők a volt miniszterelnököt szokták ősforrásként megnevezni. Pedig a szállóige Örkény Istvánig vezethető vissza, és az Őszöd előtti története még érdekesebb is, mint az utáni. Állítólag így hangzott el 1956. október 30-án, a Szabad Kossuth Rádióban: „Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, minden hullámhosszon.”

Látszólag olyan író gyakorolt önkritikát, aki a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején sematikus műveket adott ki a kezéből. Majd kiábrándult Rákosiból, és annak pártbeli ellenlábasához, Nagy Imréhez csatlakozott. Tevékeny szerepet játszott az értelmiségi ellenzékben, amiért 1956 után ötéves szilenciumot kapott, és tanult szakmájában, vegyészként tengette az életét. Igen ám, de ha többes szám első személyben gyakorolt önkritikát a korabeli nyilvánosság előtt, akkor olyan ember beszélt belőle, aki már túllépett az életmű romlékony mozzanatain. Csakhogy Örkény István nem azt mondta, amit utókorként tulajdonítunk neki.

Rab László kiderítette a Népszabadság Online 2007. március elsejei számában, hogy a Parlamentbe költözött rádió felkérésére vetette papírra az álláspontját. Ám helyette bemondó olvasta föl a bűvös mondatot: „A rádió hosszú éveken át a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon.” Önkritikának nyoma sincs, annál inkább hat távolságtartónak a kijelentés. Eddig a hitelesebb Örkény-változat. Néhány napja azonban a Facebook-on Kunhalmi Ágnestől függetlenül bontakozott ki vita. Aczél Endre, a közismert újságíró-publicista megpendítette, hogy a sokszor és sokféleképpen idézett mondat Gömöri Endrétől, a tekintélyes külpolitikai újságírótól származik.

A kérdést nyitva hagynám, amíg előkerül a hangfelvétel. Addig talán maradhatunk annyiban, hogy a nagy hírre vergődött gyurcsányiáda egy ötvenhatos szállóige átköltése.