Nagy Bandó András sorsa egy gólyatáborban pecsételődött meg. Idestova két évtizede hívtuk meg a Balaton partjára, hogy a kommunikáció szakra fölvett szegedi egyetemistáknak adja elő a műsorát. Mi tudtuk persze az akkor középkorú humoristáról, hogy milyen jó, a frissen érettségizett diákok azonban nem hallgatták a Rádiókabarét. Ők „csak” vastapssal fogadták a Szalontüdő című tárcáját, amit meg is köszöntek az „írónak”. Az efféle élmények kötelezték Bandót arra, hogy könyveket kezdjen írni. Azóta már vagy a harmincadiknál tart, és írónak könyvelem el.

Egyszerre mulatságos és szívszorító története úgy foglalható össze, hogy Budán, a Déli pályaudvarnál akarta elverni az éhségét. A talponállóban kedvenc ételét, a szalontüdőt kérte, csakhogy elfelejtett szódát hozni, ezért visszament a pulthoz. Mire a háromszögletű alumínium tálcán árválkodó adagjához ért, már egy kopottas ruhájú egyén állt előtte, és falatozott belőle. Először szóváltásba keveredett vele, aztán megbarátkoztak, és a foszlós kenyérrel közösen tunkolták a sűrű szaftot. Jóllakottan vette észre, hogy az ő szalontüdője két sorral lejjeb, immár kihűlten várja.

Javában olvasom az ünnepi könyvhét titkos szenzációját, Kanyó András Egy kirúgott hírszerző emlékei című kötetét. A szakmaváltásokkal tarkított önéletrajzban feltűnt egy ismerős epizód. A hírszerző-újságíró Pesten bement harapni valamit a Nyugati pályaudvarral szemközti Ilkovics-büfébe. (A híres talponálló már nem létezik, évtizedekkel ezelőtt számolták fel.) A pultnál kedvenc ételét, a tökfőzeléket kérte, és jól esett neki, hogy a szakács egy kanálnyi pörköltet is pöttyentett a tetejére. Vett még két szelet kenyeret, és helyet keresett magának. Falatozás közben ötlött fel, hogy inna egy szörpöt is. Mire visszajött, viseltes ruhájú egyén lakmározott az adagjából…

A többit nem mesélem el, meg kéne ugyanis ismételni a bandós történetet. Mindazonáltal valószínűtlen, hogy a kalandos életű emlékirat-szerző frissiben érettségizett diáknak öltözött volna, és ott lett volna a gólyatáborban. Plágiumra azért sem gyanakodnék, mert az olcsó kifőzdékben kísértetiesen hasonló helyzetek fordulnak elő, csak nem mindenki írja meg. Az belefér Nagy Bandó András kenyérkereső foglalkozásába, az előadásba, hogy eltévesztette a helyét. De milyen hírszerző lehetett Kanyó András, ha még azt sem volt képes megjegyezni, melyik sorban hagyta a tökfőzelékét? Nem csoda, hogy inkább újságírásra adta a fejét.