Botka László interjút adott egy tévés honlapnak, és egyik mondata kivágta a biztosítékot. Azóta 73 óra telt el, és a nyilvánosság fórumain se szeri, se száma a rosszalló, kiábrándultságról árulkodó vagy csúfondáros megjegyzésnek. Az MSZP miniszterelnök-jelöltje ezt találta mondani ama kérdésre, hogy Bajnai Gordon „Rajta lehetne-e a listán?” (Mármint az ellenzéki pártok közös választási listáján.) Íme, a válasz: „Semmilyen körülmények között nem tenném Bajnai Gordont, sem Kádár Jánost, sem Rákosi Mátyást, és Horthy Miklóst sem a listára.”

Sokan tartották félreérthetőnek, indokolatlannak, szerencsétlennek a feleletet, Botka azonban elmagyarázta az egyik tévéstúdióban, hogy a válaszának volt előzménye. Az újságíró azt követően tért vissza Bajnaira, hogy ő már közölte: nincs létjogosultsága a kérdésnek, mert a volt kormányfő „Visszavonult a politikából.” Ebben az összefüggésben hozta szóba a három történelmi személyiséget, elvégre ők is visszavonultak a politikából. Azt már én fűzöm hozzá: olyannyira visszavonultak, hogy immár az életből is kivonultak. Felületes tehát az összehasonlítás, hiszen Bajnai Gordon csupán a politikából vonult ki, az életből nem.

Talán még jobban is érzi magát Franciaországban, egy multi cég igazgatói székében, mint válságkezelő miniszterelnökként Magyarországon. Azért is sántít az összevetés, mert Rákosi és Kádár volt ugyan miniszterelnök, Horthy viszont nem volt. Ráadásul hármójukról korszakot neveztek el, Bajnairól még nem - ehhez azért kevés az egy esztendő, amit a kormányfői székben töltött. Ahogy elnézem, Botka László mindent megtesz azért, hogy ne is nevezzenek el róla korszakot.

Miniszterelnök-jelöltté való bejelentkezése óta foglalkoztat, vajon a szegedi polgármester milyen kommunikációs puttonnyal érkezett az országos politikába. Szomorú a látvány. Nem lepődnék meg, ha kiderülne: úgy adott interjút a nyilvánosság egyébként felkészült képviselőjének, hogy nem kérte el tőle a kéziratot. Nem azért persze, hogy az elejétől a végéig átírja, hanem hogy kigyomlálja belőle a legnyilvánvalóbb szamárságot. Az is elképzelhető, hogy elkérte ugyan, de nem vette észre benne a kétségkívül félreérthető, indokolatlan, szerencsétlen megfogalmazást. Esetleg épp azért nem, mert nincs mellette „szűz szem”, egy kommunikációs szakember. Aki például azt tanácsolná neki, hogy nem érdemes erőltetnie a történelmi párhuzamokat, csak baja lesz belőlük.