A Magyar Narancs legutóbbi számában figyelemre méltó interjú jelent meg a kormányellenes tüntetésekről. Három civil aktivista számolt be a szervezői tapasztalatairól, közülük Bernáth László látszott a kis társaság hangadójának. A nyilvánosság egyéb fórumain is megszólalt, és értelmes fiatalembernek tűnik fel. Nem lepődnék meg, ha a feltűnését arra használná, hogy megalapozza a közéleti karrierjét. Igazán kár, hogy foglalt a neve. De talán még nem ismerik annyian, és érdemes volna változtatnia egy idősebb pályatárs kedvéért.

A másik Bernáth László közismert kulturális újságíró volt. 1930-ban született, és tavaly novemberben halt meg. Tekintélyét a filmkritikáinak köszönhette, a rendezők adtak a véleményére. De otthonosan mozgott más kulturális témákban is. Évtizedekig jelképezte az úgynevezett gyorsújságírást és az Esti Hírlapot, amelynek az utolsó főszerkesztőként ő oltotta le a lámpát. Jött az internet, és helyette töltötte ki a néhány órányi hiátust. Az esti lapzárta miatt ugyanis a napilapok reggeli kiadásaiból kimaradtak az éjszakai és a délelőtti történések, Bernáth László és fürge munkatársai ezeket közölték olvasmányos stílusban dél körül Budapesten, vidéken pedig délután.

A múlt század hatvanas éveiben hozzánk, Kecskemétre négykor érkezett meg az Esti Hírlap. Az ára hetven fillér volt, erre kaptam apámtól egy forintot, hogy mire hazatér a munkából, a konyhaasztalon várja az újságja. A főtér sarkán lévő faházikónál álltam sorba érte, és először egy Bernáth László nevű, akkor még ismeretlen újságíró kulturális témájú jegyzeteit olvastam el. Mindezt persze a huszonéves, civil aktivista Bernáth Lászlónak nem kéne tudnia. De ha már az interjúban úgy emlegette hármukat, hogy „kulturális vonalon mozgó programszervezők vagyunk”, akkor talán mégis feltűnhetett volna neki, hogy a kulturális életben mozgott egy másik Bernáth László is.

A nyilvánossággal kacérkodó szakmákban van egy íratlan, de erkölcsileg kötelező szabály: az azonos nevű közszereplők közül a fiatalabbik valamivel, egy előnévvel vagy egy betűvel megkülönbözteti magát az idősebbiktől. Így lett a harmadik Bernáth Lászlóból Czető Bernáth László, aki dramaturgként szép karriert futott be. Vagy hogy egy példát említsek a médiatanári gyakorlatomból is, a szegedi egyetemen találkoztam Arany Jánossal. Elmeséltem neki, hogy ezen a néven létezett már valaki a magyar szellemi életben, azóta Arany T. Jánosként írja alá a cikkeit.