Egy hete az MSZP sajtófőnöke bejelentette, hogy az ellenzéki párt politikusai nem állnak szóba az M1, a tv2, az Echo TV, a Magyar Hírlap, a Magyar Idők, a Lokál, a Ripost, az Origo.hu, a PestiSrácok.hu és a 888.hu munkatársaival. Mielőtt a fejleményeket taglalnánk, egy bekezdést szentelnék a bojkott szónak.

A XIX. századi Írországot megszállták az angol földesurak. Bizalmi emberükön próbáltak ki az ír hazafiak egy kísérleti módszert: a helybéliek nem álltak szóba Charles C. Boycott-tal, a napszámosok nem dolgoztak neki, a fuvarosok nem szállították a terményeit és a családtagjait. Boycott úrnak agyára ment a teljes elszigeteltség, és visszamenekült Angliába. Hamarosan követték a sorstársai is, az írek azonban csak negyedszázad múlva kaptak földvásárlási jogot a saját hazájukban. Máskülönben a boycott szó magyar jelentése bojkottálni, kiközösíteni. Az utóbbinak van latin megfelelője is: az exkommunikáció.

Az a benyomásom, hogy az MSZP még gyöngén kommunikál, de már erősen exkommunikál. Nem hivatalos miniszterelnök-jelöltje, Botka László például kiközösítené az ellenzékből a Demokratikus Koalíció nevű párt elnökét, Gyurcsány Ferencet. Néhány napja azt is kifejtette, hogy a választási listáján nem kapnának helyet ama szocialista politikusok, akik felelősek a Fidesz 2010-es, kétharmados győzelméért. Okfejtésében van politikai logika, ettől azonban még megállapítható, hogy hajlamos az exkommunikációra.

Molnár Gyula, az MSZP elnöke pedig tegnap este ezt mondta egy tévéstúdióban: „Azt üzenjük a támogatóinknak, hogy ne fizessenek elő a megyei lapokra.” A műsorvezető csodálkozva firtatta, hogy ő is megszólalt a Magyar Rádióban, holott pártja a kormány szócsövének tartja. A szocialista politikus ezt válaszolta: nem mondanak le arról, hogy elérjék a reggeli hírműsor milliónyi hallgatóságát. Ebben az okfejtésben is találok politikai logikát. Ráadásul az idézett mondat a tizennyolc megyei napilap kétharmadára vonatkozik, csakhogy az „államosított” újságok szintén hiányoznak a bojkottálandók listájáról. Talán azért, mert általuk a szocialista politikusok körülbelül egymillió olvasót érhetnek el a Budapesten túli Magyarországon. Ebben is volna politikai logika.

De vajon mitől bojkott a kormánypárti sajtótermékek elszigetelése, ha az exkommunikáló párt vezetője a Magyar Rádió esetében kivételt tesz? És miért buzdít tizenkét megyei napilap bojkottálására, ha rájuk nem is vonatkozik a kiközösítés?