Veiszer Alinda túl szigorúnak tartott a szegedi egyetemen. Pedig csak láttam benne a tehetséget, és többet kértem tőle, mint az évfolyamtársaitól. Amióta végzett, figyelemmel kísérem az újságírói pályafutását, és az elismert véleményformálók között tartom számon. Feltűnt például minapi interjúja, mely a pályakezdő médiakutatók blogjában látott napvilágot. Ezt fejtegette: „Mi lenne, ha nincs G-nap? Ebben az esetben mára gyakorlatilag nem vagy elvétve maradt volna kormánybefolyás nélküli médium.” (Média 2.0, 2017. május 10.)
Ama bizonyos G-nap 2015. február 6-án, pénteken volt. Ekkor alkalmazta Simicska Lajos a gyermekáldáshoz nélkülözhetetlen hímváladék kocsmai kifejezését egykori évfolyamtársára, a jelenlegi miniszterelnökre. Alinda a Hír TV képernyőjén dolgozik, ezért a helyzete miatt árnyaltabban fogalmazott, mint azok a fővárosi médiakutatók és újságszerkesztők, akik a kormány befolyási övezetébe sorolják a hazai médiumok kilencven százalékát. Helyzetértékelésüket azért nem érdemes komolyan venni, mert hiába vannak szakmailag elfogadható megállapításaik, a Budapesten túli médiaismeret híján csupán eltorzult általánosításra telik tőlük.
Az a benyomásom, hogy a Mediaworks szakmai munkáját irányító Csermely Péter és a digitális részlegért felelős Pauska Zsolt náluk jobban ismeri az úgynevezett vidéki sajtót. Pontosan tudták, hogy újdonsült hatáskörükben kik a jó publicisták, kiktől kellett tehát megszabadulni (mint például a pécsi Babos Attilától, a székesfehérvári Klecska Ernőtől vagy a kaposvári Vas Andrástól). Miközben elismerem, hogy úgy kétharmadnyi arányban kétségkívül kormányzati túlsúly alakult ki a hazai médiában, nem árt tudatosítani, hogy az említett kormányközeli cég a tizennyolc megyei napilapból „csak” tizenkettőt vásárolt meg.
A maradék szerkesztőségekben akadnak még a helyi közvéleményt befolyásoló publicisták, akik rendszeresen értelmezik az Orbán-kormány áldatlan tevékenységét (és persze a parlamenti ellenzék tehetetlenkedését is). Számon tartom a győri Nyerges Csaba, Sudár Ágnes és Vida István, a miskolci Bánhegyi Gábor, Bujdos Attila és Kiss László, a debreceni Ratalics László, a szegedi Bakos András, Cservenák Zoltán, Dombai Tünde, Farkas Judit, Hollósi Zsolt és Tombácz Róbert jegyzeteit. Belőlük olyan kép rajzolódik ki az országnyi valóságról, amely gondolkodásra késztetheti az egyelőre még kormánybefolyás nélküli médiumok olvasóit.
