Néhány napja fölhívott a kedves hang. A Népszava terjesztési részlegén dolgozik a hölgy, az évek során legalább tucatnyiszor beszélgettünk már. Sok gond volt az újsággal. Nem hozta ki a kézbesítő. Kihozta ugyan, de reggel helyett csak ebéd után. Másnap hozta ki a következő számmal együtt. Esőtől péppé áztatva csúsztatta be a postaládába. A kedves hang aggódva firtatta, vajon nem készülök-e lemondani az előfizetést, az átutalás ugyanis nem érkezett meg a kiadóhivatal számlájára. Hát persze, hogy nem érkezett meg - mondtam dühösen -, ha az állami Magyar Posta immár a sokadik merényletet követi el az egyetlen baloldali napilap ellen, és a kiadóhivatal levelét sem kézbesítette ki.

A beszélgetésünk óta ajánlva megjött a pótszámla, és még aznap átutaltam a 9900 forintot. Újabb negyedévig tűnődhetek rajta, vajon érdemes-é előfizetni a kétségkívül megújult, például 17 volt Népszabadság-munkatárssal megerősödött Népszavára. Tegnap adalékot kaptam a lehetséges válaszhoz. A szerkesztőség közölte, hogy a körülmények áremelésre kényszerítették. A hétköznapi szám eddig 230 forint volt, most 250 lesz, a hétvégi melléklettel együtt pedig 270. Előfizetőként 1500 forinttal kell majd többet átutalni, ha lesz még kedvem hozzá. A szerkesztőség imigyen indokolta az áremelést: „ahhoz, hogy a megerősített gárdával készítsük a Népszavát, muszáj volt megtennünk ezt a lépést”. Az érvvel két bajom is van.

Az egyik az, hogy a legutóbbi évtized tapasztalatai azt sejtetik: ha csökkent egy újság olvasottsága, akkor a pénzügyi válságot úgy hidalta át a kiadóhivatal, hogy megemelte az árát, illetve az előfizetését. Így akart kevesebb olvasóval ugyanannyi bevételt elkönyvelni. Ez a megszűnés felé vezető út árulkodó állomása. A Népszava más utat választott. Németh Péter főszerkesztő nemrégiben jelentette be, hogy sok volt Népszabadság-olvasó igazolt át hozzájuk, vannak például napok, amikor már 24 ezer példány is elkél a lapból. A Népszabadság megszüntetése, 2016. október 8-a után tehát kétszeresére nőtt az eladott példányok száma. Vajon az örvendetesen emelkedő példányszám mellett miért kell emelni az újság árát is?

A szerkesztőségi érveléssel az a másik bajom, hogy az új tulajdonos, Puch László állítólag két részletben 1,1 milliárd forintnyi tőkeemeléssel teremtette meg a megújulás személyi és tárgyi feltételeit. Ha ez csakugyan megtörtént, vajon a több mint 1000 millió forintba nem fér bele, hogy anyagilag kíméli a patinás napilaphoz tűzön-vízen át ragaszkodó olvasókat?