Tegnapi bejegyzésemhez szólt hozzá Búzafalvi Tamás. Kedves tanítványom 34 éves, már a miskolci sajtóban dolgozó szüleit is ismertem. Őt a nyíregyházi főiskolán tanítottam, a szakdolgozatát hozzám írta. Olyan fotóriporter, akinek van érzéke az íráshoz - a jóisten is online újságírónak teremtette. Ezt fejtegette: „Oké, hogy a mai fiatalok, az Y- és a Z-generáció tagjai az interneten nőttek fel, okostelefonoznak, tableteznek, de jó lenne, ha könyveket és magazinokat, például a National Geographic-ot, netán napilapokat is olvasnának.”

Tényleg jó lenne, mielőtt azonban összefoglalnám egy ifjúságkutatás eredményeit, érdemes megemlíteni, milyen körülmények között ismertem meg Tamás nemzedékét. Az évezred-fordulón világbanki hitelből épült egy amerikai jellegű campus Nyíregyháza zöldövezetében több mint tízezer diák számára, és a könyvtár földszintjén 225 számítógép tűnt fel. Már előtte is tanítottam a főiskolán, de a gólyáktól még nem mertem ímélben kérni a szemináriumi dolgozatokat, a legtöbbjüknek ugyanis otthon nem volt számítógépe. Meglepően gyorsan illeszkedtek a számítástechnikai kultúrába, és ha bármelyik napszakban küldeni akartam valahová egy digitális sürgönyt, körül kellett néznem a hatalmas teremben, vajon hol van szabad gép.

A legutóbbi másfél évtizedben változott úgy a helyzet, hogy a tízen- és huszonévesek átálltak a digitális szerkentyűkre. Ebből a nézőpontból érdekes a székesfehérvári kutatás, amelyről a Fejér Megyei Hírlapból szereztem tudomást. A szociológusok ötezer középiskolás szabadidős tevékenységét mérték föl, ami meggyőző mintának számít egy százezres lélekszámú iparvárosban. A tizenötféle elfoglaltság közül a naponta ismételtek élére került 82 százalékkal az internetes böngészés, amely többnyire hírfogyasztást jelent. Hetedik lett az online sajtó olvasása (26 százalékkal), kilencedik a kézbe fogható és lapozható könyveké (14), tizedik az offline újságok olvasása (10), tizenegyedik pedig az e-könyveké (8 százalékkal).

Lehetne persze a sorrendről és az arányokról tűnődni, a papír alapú írásművek háttérbe szorulásáról borongani. Helyettük inkább azt tudatosítanám, hogy a felsorolt tevékenységi formák kivétel nélkül az olvasáshoz kapcsolódnak. Ráadásul médiatanári tapasztalatom, hogy nemcsak a fehérvári diákok szeretnek olvasni. Ehhez képest másodlagos, hogy papírlap zizeg a kezükben, vagy a kisebb-nagyobb képernyőn megjelenő szövegeket betűzik-e.