Eddig háromszor választották meg miniszterelnöknek. Ezzel magyarázható, hogy elég sokat írtam róla - érdekel a leghosszabb ideig hivatalban lévő kormányfő kommunikációja. Jellemző mondatait tartalmazza egy 338 oldalnyi dokumentációm. S mert egy oldalra átlagosan hét idézet fér, az egész úgy két és félezer figyelemre méltó gondolat. Hozzájuk sorolható a két húsvéti interjú is. Az egyik tegnap látott napvilágot a Magyar Idők című, kormányhoz közel álló napilapban, a másik ma reggel hangzott el a közszolgálati rádió Vasárnapi Újság című műsorában.

Az előbbi hosszabb volt, újságoldalnyi terjedelmű, ami félórás beszélgetésnek felel meg, az utóbbi mintegy tízpercnyi. A miniszterelnök mindkettőben „megsorozta” a politikai ellenfeleit. Tizenhét mondatát találtam az utókor számára rögzíthetőnek, bár egyiket se venném föl a szállóigék gyűjteményébe. Orbánnak van tehetsége az ütős, kocsmákban-kávéházakban ismételgethető mondatokhoz, mégis az a benyomásom, hogy mindig jó, ha ellenzékben van, hatalomra jutván azonban túl sokat beszél, túl sok interjút ad ahhoz, hogy szállóige-gyanús gondolatokkal kecsegtesse a nyilvánosságot. (Ugyanezt a kettősséget, elemzésre való ellentmondást vettem észre Gyurcsány Ferencnél is.)

De visszatérve Orbánra, az újságban összefoglalta a politikai eredményeit. Íme: „Elsüllyesztettük a kommunisták Auróráját, alkotmányos forradalmat csináltunk 1990-ben, háromszor vertük meg a baloldalt, végrehajtottuk a határokon átívelő nemzetegyesítés programját, új nemzeti alaptörvényt fogadtunk el, hazaküldtük az IMF-et, elszámoltattuk a bankokat, megzaboláztuk a rezsiszolgáltatókat, és úton vagyunk a teljes foglalkoztatottság felé.” Hozzáfűzhette volna még, hogy gleichschaltolták szűkebb érdeklődési körömet, a médiát, a Goebbelstől örökölt kifejezést azonban a világ minden kincséért ki nem mondta volna. Ő szinte az egyetlen magyar politikus, aki nem szívesen vesz a szájára idegen szót - ez sikerének egyik titka.

A rövidebbik interjú egyik érdekessége az volt, hogy Orbán Viktor többször is kifejezte ama szándékát: meg kéne érteni, vajon mi rejlik „a Soros-egyetemért” szervezett ellenzéki megmozdulások mögött. A másik mozzanat pedig életszerűvé varázsolta az amúgy egyoldalú állításokban bővelkedő beszélgetést. A vége felé behallatszott az adásba, hogy „kop, kop”, és egy nő a hangszigetelt ajtót rányitotta a miniszterelnökre. A kéretlen valóság egy pillanatra beszüremkedett a közszolgálati rádió stúdiójába.