A szállóige szájról szájra terjed. S ha már száj, akkor sokan csócsálják a figyelemre méltó mondatot, a végeredmény pedig jobb, ráadásul karcsúbb is szokott lenni, mint az eredeti volt. S mert a Facebook januártól új szolgáltatást vezetett be - nagyobb betűtípussal jutalmazza a rövid, velős üzenetet -, naponta fölteszek egy-egy mondatot. Digitális ismerőseim hozzátehetnek, vagy elvehetnek belőle.

Élnek is a lehetőséggel. A negyvenvalahány mondatból tíz kapott annyi szavazatot, amennyiből akár szállóigének is nevezhetőek, e tízből ötöt, tehát minden másodikat átalakítottak a társalkotók. Például azt írtam föl az üzenőfalra, hogy „Korábban a sajtóé volt a hatalom, most a hatalomé a sajtó.” Marik Sándor, a nyíregyházi Kelet-Magyarország nyugalmazott főszerkesztő-helyettese így módosította: „Korábban a sajtó volt hatalom, most a hatalomé a sajtó.” Ez azonban túlzás - gondoltam -, bár annyit azért érdemes megszívlelni belőle, hogy imigyen pontosítottam: „Korábban a sajtó volt hatalmon, most a hatalomé a sajtó.”

Erre írta Sándor: „Az a gondom, hogy a sajtó nem igazán volt hatalmon. Azt tanultuk, hogy a sajtó a negyedik hatalmi ág.” Itt mélyült elméletivé a vitánk. Csak a kelekótya pártfunkcionáriusok hízelegnek azzal március 15-én, a szabad sajtó napján a vendégül látott és kitüntetésre váró újságíróknak, hogy a sajtó a negyedik hatalmi ág. Igen ám, csakhogy a polgári demokrácia a hatalmi ágak szétválasztásán alapszik, márpedig a felvilágosodás óta mindössze hármat tartunk nyilván: a törvényhozást, a végrehajtó hatalmat és az igazságszolgáltatást.

Az a benyomásom, hogy a sajtót akkor szokták indokolatlanul negyedik hatalomnak vélni, amikor a végrehajtó hatalom, vagyis a kormányzat maga alá gyömöszöli a törvényhozást, vagyis a parlamentet, valamint az igazságszolgáltatást, vagyis az ügyészséget és a bíróságot. A vélekedésből annyi kétségkívül igaz, hogy a sajtó, tágabb értelemben a média ilyenkor veszi át az alávetett hatalmi ágak ellenőrző funkcióját. Ezt próbálja a kormányzat megakadályozni, itt tartunk most. Az Orbán Viktor irányította országban még nem beszélhetünk diktatúráról, a bíróságokat ugyanis nem sikerült teljesen a végrehajtó hatalom szolgálatába állítani.

A vita nyomán kirajzolódott a szállóige: „Korábban a sajtó volt hatalom, most a hatalomé a sajtó.” Bár Marik Sándor okfejtéséből a negyedik hatalmi ágat nem fogadom el, a véglegesnek szánt változat kísértetiesen hasonlít a javaslatára.