Mióta meghalt, Diurnus-jegyzeteket olvasok. Olyanokat is, amelyeket annak idején elmulasztottam. Külföldön voltam, vagy olyan helyen, ahol nem sikerült megvásárolni ama napilapot, amelybe Bodor Pál éppen dolgozott. Tegnap ez a mondata ütötte meg a szemem: „Ha valamit képtelen vagyok írással tartósítani, akkor nem kár érte.” Kár volna hallgatni arról, hogy tegnapelőtti temetésén megjelent néhány tanítványom, akik szakmai példaképnek tekintették őt.

Hiányzott viszont Bianka, holott szinte az egész hetet Budapesten töltötte. Lengyel barátnőjét látta vendégül a magyar fővárosban. Csütörtökön este utazott vissza Kisvárdára, mert pénteken angolt tanított, és a diákjait nem hagyhatta cserben. Pali bizonyára elnézte volna neki az egyébként is igazolt hiányzást, nekem azonban hiányzott a szép és szárnyaló hangja. Barátságuk 2006 nyarán kezdődött Csillebércen. Dr. Gáspár István, Böjte József és a Táncsics-alapítvány segítségével a hajdani úttörőtáborban gyűjtöttem össze a legtehetségesebb kommunikáció szakos diákokat, akiket Szombathelyen, Székesfehérvárott, Szegeden, Egerben és Nyíregyházán tanítottam. Szakmai mentornak Bodor Pált kértük fel, afféle szabad vegyértéknek, akinek hat napig az volt a dolga, hogy tartsa szóval a főiskolásokat és egyetemistákat.

A lányok rajongtak a kecskeszakállas öregúrért, aki választékos nyelven vezette be őket a kíváncsiság mesterségébe. A budai hegyekben, egy csillagfényes estén katicabogarak zümmögtek az egyetlen lámpa körül, és Bianka énekelt nekünk angol meg magyar számokat. S még valamit, ami akkoriban lett beszédtéma. A Megasztár-tehetségkutatót Ruzsa Magdi nyerte, és a vajdasági szülésznő az Erdelezi című számmal varázsolta el az ország népét. Az első percet magyarul, a másodikat szerbül adta elő. A Kusturica-filmből való Goran Bregovic-dalt kérte Biankától „Pali bácsi” minden alkalommal, amidőn Csillebércen, az óbudai Csillaghegyen megrendezett médiatáborban, a pesti Pallas-páholyban vagy a nyíregyházi főiskolán találkozott vele.

Vajon Pali miért ezt a lassú, bús dalt kérte a nyírségi énekesnőtől? Talán mert gazdasági újságíró édesapja délebbről, a még inkább szerbek lakta Nagybecskerekről származott el Temesvárra, a Bánság fővárosába? Esetleg azért, mert a későbbi Diurnus a magyar-német-szerb-román régióközpontban nőtt fel? Bianka valószínűleg tudja, miért hatódott meg mindig az aggastyán gavallér, talán meg is írja.