Tételezzük föl, hogy Orbán Viktor jövőre elveszíti az országgyűlési választást. Vajon kinek adhatná át a kormányrudat? Vona Gábort ezúttal kizárnám a tűnődésből, hogy a Jobbik nélküli ellenzéket járhassam körül.

A szocialisták minden idegszálukkal arra törekednek, hogy az MSZP-t állítsák be a legnagyobb ellenzéki pártnak. S bár a jelenlegi vezetés tagjai ki nem állhatják a szegedi polgármestert, mégis rátaláltak. Botka László ugyanis puccsszerűen bejelentette, hogy a szocialisták miniszterelnök-jelöltjének tekinti magát, és amelyik párt csatlakozni akar hozzá, az álljon mögéje. A számok kétségkívül azt sejtetik, hogy a demokratikus ellenzék szétzilálódott táborában az MSZP-nek van a legtöbb híve, elsősége azonban nem annyira egyértelmű, hogy Botkáé legyen a kormányrúd. Egyébkést sincs kőbe vésve, hogy a legnagyobb ellenzéki pártnak automatikusan jár a miniszterelnöki bársonyszék.

Mi van akkor, ha az úgynevezett kispártok, sőt „liberális kispártok” (Botka László örökbecsű megállapítása) vezetői között akadnak miniszterelnökségre alkalmasabbak? Itt van például egy másik polgármester, Karácsony Gergely. Zuglóban körülbelül akkorra városrészt igazgat, mint Botka Szegedet, szociológusként és közvélemény-kutatóként pedig alaposabban ismeri a társadalmi mozgásokat, mint a jogi végzettségű Botka, akinek a politikusságon kívül még nem volt más foglalkozása. Magassági különbség sincs köztük, mindketten hajazzák a két métert. Egyaránt jól mutatnának a miniszterelnök-jelölti tévévitán Orbán Viktor mellett.

Bokros Lajos a korszerűsítést tűzte zászlajára, a Modern Magyarország Mozgalom épp olyan kis párt, mint a Karácsony-féle Párbeszéd Magyarországért. Bokros közgazdász, miniszterként egyszer már helyrebillentette az ország pénzügyi mérlegét. Az a szakember, aki képes egyszerű szavakkal elmagyarázni bonyolult összefüggéseket is. Sokfelé tanít, gyakran fordult meg a debreceni egyetemen. Az Intercity-professzorok közös légterű vagonjában utaztunk, csak én egy állomással később, Nyíregyházán szálltam le. Megfigyeltem, hogyan szedelőzködött. Középütt haladt a kijárat felé, és jobbról-balról összeszedte az egyetemi-főiskolai oktatók által ott hagyott újságokat. Gondosan összehajtotta, majd táskájába helyezte a lapokat. Ő a zsánerem, elvégre spórolós fajta, és miniszterelnökként is képes volna becsülni a sajtót.