Az egyik televízió portálja számára összeállításokat készítek az elmúlt hét legütősebb mondataiból. Így került Hell István a legutóbbi válogatás élére. Digitális ismeretségi köröm megbecsült tagja írt valami fontosat a közösségi oldalunkra, melyet úgy idéztem, hogy ezt írtam a neve után: „volt DK-politikus”. Ő a maga kedves módján vette zokon a titulust, mondván, hogy „sosem voltam politikus”. Erre ugyan másként emlékszem, elfogadtam azonban, hogy ő sokkal jobban ismeri magát, mint én őt.

Azt kérdeztem tőle, ha legközelebb ír valami ütőset, minek nevezzem. Ebből vita bontakozott ki. Hell István beszámolt a hozzászólóknak arról, hogy volt költő, népművelő, tanár, újságíró, szerkesztő. Ennyi helyem nincs, hogy a neve után írjam, ha legközelebb idézem valamelyik mondatát. Mindazonáltal foglalkozatott a téma, ezért tájékoztatásért ama fájlhoz fordultam, amelybe a rendszerváltás óta gyűjtöm a politikus meghatározásait. (Van belőlük vagy száz.) Négyet találtam, amelyekről érdemes eltűnődni.

Az első Schlett István politológustól való: „A politikus megváltoztatni, a politológus megérteni akarja a világot.” (Népszabadság, 2002. szeptember 14.) A másodikat Koltai Tamás színikritikus írta: „A politikus azért politikus, hogy ne azt mondja, amit gondol.” (168 Óra, 2004. március 4.) A harmadikat Ungváry Krisztián történész mondta: „A politikus választott személy.” (168 Óra, 2006. október 12.) A negyediket pedig G. Fodor Gábor politológus fejtegette: „A politikus az, aki dönt.” (Magyar Narancs, 2015. február 19.) Hell Istvánt úgy ismerem, hogy megérteni akarja a világot, és azt mondja, amit gondol, ráadásul tudomásom szerint eddig nem választották döntéssel járó pozícióba.

Mindezek alapján elismerem tehát, hogy aligha nevezhető politikusnak. Csakhogy a Demokratikus Koalíció képviselőjelöltjeként indult, vagyis volna némi igazság abban, hogy politikusnak tituláltam. Ekkor ötlött fel Balogh Edgár professzor a kolozsvári egyetem publicisztikai tanszékéről. A romániai magyar kisebbség közismert személyisége fölfedezett egy sajátos embertípust. Azt az értelmiségit, aki a helyi kisközösség élére állt, és mindent csinált, hogy jobb legyen a sorstársainak. S mert szervezői, politikai, publicisztikai tevékenysége elszívta erejét a szépirodalomtól, regények, novellák és versek helyett a közéletben valósította meg önmagát. Őt nevezte el Edgár bácsi közírónak, saját magára is gondolva.

Kedves Hell Pista! Üdvözlet a közírók körében.