"Ha belegebedek is, harmad-, negyedannyi esélyem van arra, hogy eljussak a választókhoz, mint a kormánynak” - mondta a volt miniszterelnök az RTL II. csütörtöki adásában. Szokásos sirám ez. A hajdani kormányfők megszokták az órányi rádió- és tévébeszélgetéseket, a kolumnányi újságinterjúkat. Ehhez képest Gyurcsány Ferenc most 24 órán belül szembesült a szakmailag legjobban felkészült tévés és rádiós kérdezővel. Baló Györgynél harminc percet kapott, Bolgár Györgynél egy órát. Az utóbbi időtartamot azért pontosítanám.
Elment néhány perc a hírek felolvasásával. Aztán megjelent a stúdióban Arató András, a Klubrádió tulajdonosa, és a hallgatók pénzben is kifejezhető áldozatkészségéről számolt be. Majd újra hírek szakították meg az interjút, közben pedig kíváncsi hallgatók kotnyeleskedtek a két nagy beszélgetésébe. Ha összeszámolnánk a tiszta perceket, nem jönne ki fél óránál több, ráadásul a volt miniszterelnöknek a műsor kereteibe kellett illeszkednie. Nem állítom, hogy tudatos bosszú ez azért, amikor Gyurcsány élő adásban alázta meg Bolgárt.
2015 októberében a DK-politikus kiosztotta, megleckéztette, rendreutasította, a teljesítmény nélküli politikusok, politikai elemzők és újságírók közé sorolta, mert szerinte a műsorvezető felhánytorgatta, hogy hatalomra tör, még ha egyelőre csupán a baloldalon is. Mindazonáltal tegnap délután elhangzott még egy mozzanat, amely azt sejteti, hogy a kialakult helyzet nem volt Bolgár György ellenére. Bejelentkezett Pataki Pál nyugalmazott diplomata, és letegezte a műsorvezetőt, aki azzal magyarázta az intim helyzetet, hogy a telefonáló osztálytársa volt a gimnáziumba. Erre az egykori Unesco-nagykövet a maga lassú és kimért modorában Gyurcsánynak szögezte: „Ma már ön a hívei számára is zavaró tényező.”
Baló György viszont megadta a módját. Az egész műsort Gyurcsány Ferencnek szentelte, és végig elnökurazta a vendéget. Csöndesen, udvariasan, visszafogottan szedte ki mindazt a volt miniszterelnökből, ami érdekelte. Így aztán rövid időn belül két Gyurcsányt hallottunk. A kereskedelmi tévében a meghitten diskurálót, aki észre sem vette, hogy az emberére akadt, a kereskedelmi rádióban pedig a dühőset, a sodrából kihozottat, aki a laza óra végén eljutott oda, hogy kibökje: az MSZP vezetői „Meg akarják roppantani az én pártomat.” Azt nem tudom, hogy ki üzent hadat a másiknak, de a háború kirobbant. A baloldal pártjai immár nem torzsalkodnak, hanem ágyúzzák egymást. A lövöldözés messzire hallik.
