Miközben Botka László, az MSZP miniszterelnök-jelöltje meghirdette a Fizessenek a gazdagok! jelmondatot, a szocialisták átjátszanák a 3 milliárd forintból felújított Grassalkovich-kastélyt az Országos Magyar Vadászkamarának. Ezen dühöngenek vagy mulatnak a hazai nyilvánosság fórumai. A talán legaktívabb szocialista, Bárándy Gergely pedig a botrány kirobbantásáért a Demokratikus Koalíció szóvivőjét hibáztatja - ha ő nem volna, a közvélemény nem is értesült volna a magyar kultúra szempontjából nemes cselekedetről.

Igaz, hogy Gréczy Zsolt kizárt minden mutyit - egyezséget - a Fidesszel, mégis felületes a szocialista politikus érvelése. Bizonyára nem vette észre, de a Facebook használói szinte azonnal észrevették a turpisságot, és az ismeretségi körömben tucatnyian értelmezték a faramuci helyzetet, és körülbelül százan kommentelték is, mondván: Bárándy, Hiller, Hiszékeny és Józsa honatyák akciója nem arról árulkodik, hogy az MSZP megtagadna minden együttműködést az egyeduralmat kiépítő Fidesszel. Szerencsére Botka Lászlónak feltűnt az ellentmondás, és a pártelnök Molnár Gyulával visszavonatta a nehezen megmagyarázható vadászstiklit.

Dióhéjban ennyit arról, ami a politikai elit ügyes húzásából nagypolitikai botránnyá dagadt. Sokan ítélték el a történteket, nem akadt azonban senki, aki utánanézett volna a részleteknek. Mindazonáltal van valaki, aki évtizedek óta tudósítja a Heves Megyei Hírlapot Hatvan város eseményeiről. Tari Ottó nevét országszerte kevésbé ismerik ugyan, de alapos és megbízható újságíró, aki rendszeresen beszámolt a kastély körüli fejleményekről. Soraiból azt olvastam ki, hogy a 3,1 milliárd forintnyi felújítás költségét nemcsak a magyar állam, hanem az Európai Unió is fedezte, és a Vadászkamara akkor vehette volna tulajdonba az értékes állami ingatlant, ha a kastélyban lévő Magyar Vadászati Múzeum veszteségeit folyamatosan pótolja. Kezelői hiába indultak ki abból, hogy az évi 100 ezer látogató belépti díjaiból nullszaldós lesz a múzeum, ha 30 ezernél nem keresték föl többen. S bár gyönyörű az épület, egyelőre nincs, aki eltartsa.

Emlékeztet az állami pénzből épült stadionokra, melyek csak minden szökőévben telnek meg, és megoldatlan az eltartásuk. A hatvani ügy tehát nem egyszerűen a vadászgató politikusok belügye. Nem is csak muzeális, kulturális kérdés. Olyan probléma, mely igényelné, hogy a döntéshozók és az őket ellenőrző nyilvánosság képviselői végiggondolják. Kár, hogy ez most elmaradt.