Bodor Pál halálhíre megrendítette a tanítványaimat. Özönlenek a R.I.P-ek az ország különböző részeiből és külföldről, ahová vetette őket a sors. „Pali bácsi” volt számukra a klasszikus újságíró, akinek a jegyzeteit évekig olvashatták a Klubháló nevű diákportálon, és fölfedezhették a glossza meg a tárca titkait.

Legalább tucatnyiszor találkoztak vele a pesti Pallas-páholyban, a csillebérci és a csillaghegyi médiatáborban. A nyíregyházi főiskolára is meghívtam, hogy szemináriumot tartson nekik, vagy bemutassa A kíváncsiság mestersége című könyvét. Okfejtései szikráztak a szellemességtől és a szellemiségtől, szállóigéi a diploma megszerzése után is gyakran kerülnek szóba az évfolyam-találkozókon. Sok tanítványom tekinti példaképének Bodor Pált. Részvétet nyilvánított például az ifjúsági Pulitzer-díjas riporter, Nagy Zsófi Debrecenből, aki karriert csinált az RTL Klub híradójában, majd szült két gyereket. Vagy Czehelszki Levente Amszterdamból, aki istenáldotta tehetségnek indult, aztán kikerült Luxemburgba, később Hollandiába, és miközben megtanult egy csomó nyelvet, itthoni élmények híján elapadt a publicisztikája.

Leginkább Hadas Bianka megnyilvánulása gondolkoztatott el. Mindig könnyedén fogalmazott, és megtanult angolul meg németül; a jóisten is arra teremtette, hogy úgy harminc körül (manapság) a Nők Lapja országszerte ismert főmunkatársa legyen. Erre Kisvárdára költözött, és éppen átéli a kisvárosi értelmiségiek sorsát. Amit öreg barátomról írt, abból értettem meg az okot. „Nekem a legemlékezetesebb az, amit a csillaghegyi kurzuson hallottam: ’Az újságíró ölte meg bennem az írót.’ Megfordult bennem az a bizonyos kocka, és ezért sem kezdtem zsurnaliszta karrierbe - pedig arra készültem végig a főiskola alatt. Pali bácsi bölcsessége jó iránytűként szolgált.”

Szakmánk egyik ellentmondása, hogy legalábbis kezdetben az újságírónak sokkal inkább mások álláspontját kell hitelesen és olvasmányosan megörökítenie, mint a saját gondolatait. Aki nem szívesen vállalja a pályakezdés eme nehézségét, annak viszont abban kéne segíteni, hogy gazdag szókinccsel, árnyaltan fejezhesse ki önmagát, bonthassa ki magából a világot. A kommunikáció szak tehát ezek szerint nemcsak arra való, hogy a médiatanárok újságírókat neveljenek, hanem arra is, hogy az önkifejezésben tehetségeseket leneveljék az újságírásról. Az írónak készülő Bianka döbbentett rá, hogy most már csak néhai barátomtól, Bodor Páltól megint tanultam valamit.