Másokat is foglalkoztat Orbán Viktor kijelentése, miszerint „Az etnikai homogenitást meg kell őrizni.” Balla D. Károly ungvári költő tegnap a blogjában azt firtatta, vajon a kocsmázók bátorításnak veszik-e a magyar miniszterelnök szavait. Azzal nyugtatott bennünket, hogy az iszogató férfiak módosult tudatállapotban sem fognak zsidózni, cigányozni, migránsozni. Nem értik ugyanis a homogenitás kifejezést, sem az etnikai jelzőt.

Ebben a rovatban elég sokat foglalkoztam Orbán kommunikációjával, és az a benyomásom, hogy egyike ama keveseknek, aki szinte automatikusan lefordítja az idegen szavakat - miután használja őket. Minapi beszédében is ezt tette, és a jelzős szerkezethez fűzte, hogy „A túl nagy keveredés bajjal jár.” (Miniszterelnök.hu, 2017. február 28.) Bizonyára sok múlik a mértéken, bár a keveredés éppenséggel előnnyel is járhat. Hadd érzékeltessem egy példával.

A családunk egy határon túli faluból származik. Az Arany János miatt mostanában gyakran emlegetett hajdúváros, Nagyszalonta közelében található, Erdőhegy a neve, és túlnyomórészt magyarok lakják. Apámmal, amíg élt, minden halottak napján hazamentünk, és a nagyszüleim házából átsétáltunk a százméternyire lévő református temetőbe. Amíg ő gyomtól tisztogatta a téglalap alakú földhányást, a szülei és a nagyszülei sírját, járkáltam a fejfák között. Azt vettem észre, hogy a férfiak esetében tíz vezetéknévnél több nem fordul elő, a feleségek közül pedig soknak németes hangzású a vezetékneve.

Apám sejtette a választ, de a teljesebb magyarázatért elvitt a tiszteletes úrhoz. Az idős lelkész elmesélte, hogy elődje a XIX-XX. század fordulóján érkezett a gyülekezet élére. Feltűnt, hogy a faluban sok a debil gyerek. Rájött, hogy a befelé forduló helyi társadalmat átszőtték a rokoni házasságok, és a jelenség eltorzította a „gyermekáldást”. Hétvégi bálokat szervezett, ráadásul nemcsak a farsangi szezonban, hanem kora ősztől késő tavaszig is. A szomszédos, svábok lakta faluból pedig özönlöttek az eladó lányok. A nagyszüleim így ismerkedtek meg vagy száz évvel ezelőtt. A hagyomány azóta is éldegél.

Van egy másod unokatestvérem. Németország délnyugati csücskében telepedett le, néhány kilométernyire a svájci és a francia határtól. Az apja román, az anyja magyar, a szomszédos erdélyi faluból való feleségével románul beszélget. S mert elmulasztottam románul megtanulni, a férfirokon nejével annak anyanyelvén, németül szoktam szót váltani. A gyerekeik egészségesek.