Most, hogy lezárult az olimpia ránk vonatkozó fejezete, érdemes visszatérni egy feledésbe merült mozzanatra. A kormányzati értelmezésekben feltűnt egy közös elem, amelyet a Fidesz-közeli személyiségek a maguk szellemi szintjén cifráztak. Úgy foglalható össze, hogy a budapesti olimpia eszméje akár győzhetett is volna, az a fránya ellenzék azonban hátba szúrta a magyar fővárosban megrendezendő sportesemény elkötelezett híveit.

Volt, aki csupán a hátba szúrásról értekezett, mint a parlamenti frakcióvezető Kósa Lajos. Olyan is akadt, aki az „utolsó tőrdöfést” emlegette, mint a kormánybiztos Fürjes Balázs. Az is elhangzott, hogy Varsó hátba döfte Budapestet, amidőn lakossága a lengyel-magyar barátság helyett inkább a párizsi olimpiát szorgalmazta. Az érvelés ismerős annak, aki történelmet tanult az egyetemen, és tanított különböző iskolákban. Már akkor kezdtem gyanakodni, amikor Kósa úr az ATV stúdiójában kétszer is hivatkozott Thomas Bachra. Mondván, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke szerint Budapestet egy pártosodásra készülő szervezet „jól hátba szúrta”, aztán pedig kifejtette, hogy a NOB német elnöke szerint az aláírásgyűjtő akció „ürügy volt az olimpia hátba szúrására”.

Hja, ha Bach úr mondta, akkor az más. Művelt német lévén bizonyára ama tőrdöfés-toposzból indult ki, melynek idestova százéves hagyománya van. Az elvesztett első világháború után a nyilvánosság német nyelvű fórumain a vereség okait firtatták, és két főkatona, Hindenburg tábornagy és a volt vezérkari főnöke, Ludendorff tábornok előállt a Dolchstoss-legendával. Vagyis hogy a német hadsereg még jó erőben érte meg 1918 őszét, a hátországban azonban defetista agitátorok (zsidó és egyéb hazaárulók) hátba döfték a végső erőkifejtésre készülő nemzetet. Magát a műveletet Hindenburg így fogalmazta meg egy parlamenti vizsgálóbizottság előtt: „von hinten erdolcht”. (Az erdolchen azt jelenti, hogy ledöfni, szúrni, a die Erdolchung meg azt, hogy leszúrás, mégpedig tőrrel.) A felelősségelhárító kijelentésből óriási sajtóvita kerekedett, amely 1925-ben bírósági perré terebélyesedett.

Aztán megnéztem Bach úr nyilatkozatát, amelyben a tőrrel való hátba szúrásnak nyoma sincs. A jelek szerint azonban valaki úgy vélte a kormányzati boszorkánykonyhában, hogy a német szellemi életben közismert tőrdöfés-legendával indokolni lehetne a budapesti olimpiai pályázat visszavonását. Elvégre defetista agitátorok nálunk is vannak, ugyebár.