A momentumosok megnyilvánulásaiban mindig találok továbbgondolásra késztető mondatokat. A Vasárnapi Hírek tegnap számában például megszólalt az alelnökük, Orosz Anna ezt fejtegette: „A civil világban az emberek azért adnak pénzt, hogy valaki helyettük csináljon meg valamit, amit ők nagyon szeretnének.” Ha nem a civileket hozta volna szóba, azt állítanám, hogy kristálytisztán fogalmazta meg a képviseleti demokrácia lényegét, a választópolgárok és a politikusok viszontagságos kapcsolatát. Így azonban ama meghatározás ugrik be, mely Konrád György nevéhez fűződik: „A civil azt jelenti, hogy polgár.” (atv.hu, 2017. január 16.)

Ha a civil világ szókapcsolatban a jelzőt behelyettesítjük a polgárival, kirajzolódik előttünk az a felfogás, amely ellenszenves a jelenlegi hatalom számára. Orbánék ugyanis nem a Momentum jelentkezésekor ütköztek először a civil-polgári világgal. A miniszterelnök olyan családba született, amely számomra ismerős. Majd’ minden férfirokonom kitanult egy szakmát, mellette azonban földet is művelt, ha máshol nem, a ház mögötti kertben. Kalákában építette föl a házát, saját kezűleg vágta le a disznót, anyai nagyapám pedig még a kosárfonáshoz is konyított. Falusi rokonaim nem szívesen adtak pénzt arra, amit maguk is megcsinálhattak.

E mentalitást a szükség hozta létre, mert évszázadokig nem is nagyon volt pénzük arra, hogy mesteremberek szakszerű szolgáltatásait vegyék igénybe. Nem is jött létre nálunk a polgárság. Az ezermesterek sorai közül olyan miniszterelnök került elő, aki kerítést húz az ország határán, és arra ösztökél bennünket, hogy mindent magunk végezzünk el a ház körül, és ne lássunk tovább az orrunknál. Többször meg is fogalmazta, hogy ha el is viseli, inkább csak fejőstehénnek tartja a polgárokat: „Azok fizessenek, akik igénybe veszik a szolgáltatásokat.” (Magyar Rádió, 2015. január 9.) Vagyis mi fizessük az Európai Unió legmagasabb áfáját, akik a hivatásunk gyakorlása révén próbálunk annyit keresni, hogy mások is megélhessenek belőlünk.  

Bea hetenként egyszer levágja a szakállam, és amikor jónak látja, kérdezés nélkül is megigazítja a frizurámat. Ildikó kéthetente levágja a körmöm. Laci havonta levakarja lábfejemről a bőrkeményedéseket. Zsófi hetente nyújtja az ízületeimet, hogy ne tokosodjanak be. Győző doktor rendben tartja a fogsoromat. Bandi, a hajdani atlétatárs pedig pontosan tudta, hol az a pont a derekamban, amelyből kidömöckölhető a sportsérülés. Meghalt. Nem tud valaki egy masszőrt, aki helyettesítené?