Ha valaki 2015. február 6-án, az úgynevezett G-napon elutazott Ausztráliába, és csak most tért haza, azt venné észre, hogy átalakultak a hazai média tulajdonviszonyai. Többnyire kiszorultak a külföldi befektetők, és megnőtt az állami befolyás. Nehéz ugyan megállapítani, hogy az új tulajdonos magáncégek miként kapcsolódnak a kormányzathoz, de hogy van közük hozzá, az sejthető az egybehangolt kommunikációs lépésekből.

Vannak persze olyanok, akik tagadják, hogy bármelyik szekértábor „domináns erőfölényre” tett volna szert. Széles Gábor, a milliárdos médiabefektető „fele-fele” arányt emlegetett (Magyar Hírlap, 2016. november 5.), Stumpf András újságíró pedig néhány nappal később „fifty-fiftyről” írt (Mandiner.hu, 2016. november 14.). A legtöbb megszólaló azonban óvatosságból nem méricskélt, inkább csak a kormányzati túlsúlyhoz fűzött jelzőket (megsemmisítő, nyomasztó, óriási). Bolgár György, a Klubrádió közismert műsorvezetője például ezt mondta 2017. február 15-án: „A Fidesz óriási többségben van a médiában.”

Körülbelül 8000 szerkesztőség jelzi impresszummal, hogy érdemes komolyan venni. Nem csoda, hogy a tapasztalt műsorvezető visszafogta magát. Holott élő adásban dolgozik, és ilyenkor könnyen hagyhatja el a száját olyasmi, amit később nehéz visszaszívni. Ráadásul ama szakmát műveli, az újságírást, ahol majd’ minden tévedésünket nyilvánosan követjük el. Ő ellenállt a kísértésnek, és konkrét számok helyett az óriási jelzőt választotta. Csakhogy az egyik legutóbbi adásban már ezt találta mondani: „A média 90 százaléka a Fideszé.” (2017. február 22.), tegnap délután pedig, Tarlós István budapesti főpolgármesterrel beszélgetve ezt: „Ott van az Önök kezében a média 90 százaléka.” (február 24.). Vajon honnan vette azt a fránya 90 százalékot?

Van egy rovata a 168 Óra című hetilapban. A Hogy mi van?-ban fejére olvassa a kormánypárti politikusoknak, politológusoknak és újságíróknak, ha olyan információkat adtak közre, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Aligha engedheti meg magának, hogy pontosítás közben maga is számokkal bűvészkedjen. Nem vonom hát kétségbe az állítását, csupán bosszankodom, hogy a fővároson túli média tulajdonviszonyaival foglalkozó sajtótörténészként elkerülte a figyelmem az a kutatás, amely kihozta a 90 százaléknyi arányt. E Médianaplóban szeretnék rá hivatkozni, ezért kérem a tájékoztatásban megőszült kollégát, ugyan adja már meg a 8000 szerkesztőségre kiterjedő vizsgálat forráshelyét. Előre is köszönöm.