Tamás Gáspár Miklóst 1974. a Szövegek és körülmények című kolozsvári tanulmánykötet óta ismerem. Kitűnő filozófusnak és egyre jobb publicistának vélem, mindazonáltal túlzás volna gyors egymásutánban negyedszer foglalkozni a megnyilvánulásaival. De ha olyasmit ír vagy nyilatkozik, ami ébren tartja iránta az érdeklődést, akkor bizony újra és újra neki kell rugaszkodni az értelmezésnek.

A hét első napján jelenik meg Lefülelt mondatok című összeállításom az egyik televízió honlapján. Egy múlt heti interjú alapján TGM közérzet-jellemző megállapítását helyeztem a válogatás élére. Így hangzott: „Az emberek azt gondolják a vezetőikről, hogy szarháziak.” (Magyar Nemzet Online, február 8.) Csupán annyit finomítottam rajta, hogy a szarháziban az első a-t kukaccal (@) jeleztem, ez azonban mit sem változtatott a lényegen. Azon ugyanis, hogy a Facebook-ra kihelyezett üzenőfalon az olvasók valamilyen rejtélyes okból szinte kizárólag a címmondatra gerjedtek. Most már tudom is, hogy miért. Nem jutottak tovább az első mondatnál, mert elragadta őket az indulatuk.

Ez abból derült ki, hogy egy Urbán Tamás nevű olvasó ezt fűzte a címhez: „Ha Lengyel nem azt gondolja, hogy a vezetők szarháziak, akkor ő is ugyanolyan tolvaj szarházi.” A becsületére válik, hogy ő legalább észrevette az összeállításban Lengyel László politológus nevét, bár annak mondandóját éppenséggel Tamás Gáspár Miklóséval tévesztette össze. Van ilyen. Nem is hoznám szóba, csakhogy három kommentelőnek tetszett a megtévesztő hozzászólás: Barta Sándornak, Erdélyi Marikának és Némedi Margitnak. Egyetértettek Urbán Tamással abban, hogy hasonszőrű ez a „Lengyel”, ha nem azt gondolja, hogy az emberek vezetői szarháziak. (Az már a helyzet iróniája, hogy Lengyel László Gyurcsány Ferencről fejtette ki az álláspontját, s bár nem rejtette véka alá, hogy mit gondol róla, ama bizonyos kifejezést nem használta.) 

Innen már csak vissza kéne keresni az eredeti szöveget, hogy helyreállítsuk, valójában Tamás Gáspár Miklós szerint az emberek mit is gondolnak azokról a fránya vezetőkről. Ehelyett most arról kell tűnődni, hogy a kommentelők többszörösen is félreolvasták az idézetet, és olyasmit lájkoltak, amit senki se mondott, aki pedig mondott valamit, az nem úgy mondta. Most itt tartunk az úgynevezett fikakultúrában. De van lejjebb is, elvégre akik hozzászóltak, vállalták a vezeték- és a keresztnevüket. Nem az álnév rejtekéből lődözték a félreértés nyilait.