Idestova negyedszázada dolgozom mondatokkal. Ennyi idő alatt sikerült szert tenni egy értékhatározóra. Amelyik szerkesztőség kínálatából az átlagosnál több ütős mondat emelhető ki, az mértékadónak nevezhető, ott színvonalas munka folyik. A minőségellenőrzésnek van persze másik pillére is - az információkat milyen mértékben szedi össze a szerkesztőség -, ennek megítélése azonban már nem tartozik a tevékenységi körömbe. Maradnék az úgynevezett releváns (fontos, lényeges, meghatározó, korjellemző, a közérzetet kifejező) mondatoknál.

Napi átlagban négyet-ötöt gyűjtök a papír alapú és a digitális sajtóból, valamint a rádiókból és a tévékből. Évenként úgy kétezer mondattal bíbelődöm, belőlük kerül ki a heti huszonegy az egyik médium megrendelésére. S mert egy A/4-es lapra felírom a szerkesztőségek nevét, utólag is áttekinthető a mondattermő képességük. Tavaly sokáig vezetett a Népszabadság, ám október 8-án megtört az egyenletes teljesítménye. A külügyminisztériumi szóvivő örökbecsű megfogalmazása szerint „felfüggesztésre került”, azt már én fűzöm hozzá, hogy 84 mondattal szorult vissza a második helyre. Az ATV nem föltétlenül azért előzte meg, mert hajrázott, hanem mert sok benne a vitaműsor, és végigdolgozhatta az egész évet.

Tegnap fejeződött be január. Az ötlött fel, hogy érdemes volna összehasonlítani a tavalyi és az idei első hónapot. 2016 elején ez a sorrend alakult ki: Népszabadság (12), ATV (10), Magyar Nemzet (8), Népszava (7), 24.hu, Heti Válasz és Vasárnapi Hírek (5-5), Borsod Online, Délmagyarország és Kisalföld (4-4). A futottak még kategóriában kettővel vétette észre magát a Facebook. Idén januárban pedig az immár Népszabadság nélküli sorrend: ATV (12), Facebook (11), Magyar Nemzet (8), Népszava (7), Hír TV, Klubrádió és hvg.hu (5-5), Magyar Idők, Magyar Rádió, Délmagyarország, Kisalföld, Vasárnapi Hírek (4-4).

Napilapokat és lapzárta nélküli napilapként működő portálokat kéne összemérni a hetilapok kínálatával (amelyeknek az online változata is napilapszerűen működik). Nem vonnék le mélyen szántó következtetéseket, mindazonáltal kíváncsiságból visszakerestem, vajon kik szólaltak meg a tavalyi semmiből hirtelen előretört Facebook-on. Hát bizony szinte kivétel nélkül olyan fővárosi és vidéki újságírók (publicisták), akiknek a munkahelye ősszel szűnt meg. Vagy ha nem szűnt is meg, az év utolsó harmadában rúgták ki őket a hatásosan megfogalmazott, közérzetet tükröző mondataik miatt.