Többen is kapacitáltak, hogy fejtsem ki, mit gondolok a Népszava körüli kötélhúzásról. Két okból is tartózkodtam az állásfoglalástól. Keveset tudok Németh Péter és Gál J. Zoltán kapcsolatáról, másrészt a nyilvánosság fórumain eddig csak a Népszava főszerkesztője mondta el a maga verzióját. A Vasárnapi Hírek főszerkesztője is megszólalt ugyan, de csupán kérdésekre válaszolt, és az jelent meg, amit ebből az újságírók megfogalmaztak. Most viszont saját lapjában elbúcsúzott az olvasóktól.

Ezúttal is visszafogott, Németh Péter nevét például le sem írja. Az egyik mondatából azonban kirajzolódik a tapasztalt, szolgálatkész versenytársról alkotott véleménye: „Akad, akinek éppen az alkupolitika nyújtja a változatlanság védelmét, és kínál pozíciót, ami akár egy (napilapos) főszerkesztőséget is megér.” Nem is annyira rejtélyes szavait megpróbálom összefoglalni: az új tulajdonos Puch László mögött az MSZP sejlik föl, amely elfogadta a Fidesztől, hogy pártlappá előlépett újságja, a Vasárnapi Hírekkel egyesített Népszava nem pedzegeti majd a kormánypártok kínos ügyeit. Ennek fejében kormányzati hirdetéseket kap.

Azt már én fűzöm hozzá, hogy ha Gál J. Zoltán véleményével ellentétben nincs közvetlen összefüggés Puch és az MSZP között, akkor is van logika az új tulajdonos gondolkodásában. 1,1 milliárd forinttal szállt be az üzletbe, vissza akarja kapni a pénzét. Ha máshonnan nem, hát a Rogán-féle propaganda minisztérium hirdetési keretéből. Hamarosan kiderül, hogy a feltőkésített Népszava része-é valamilyen politikai alkunak. Abból például, hogy a szerződtetendő 15-20 volt Népszabadság-munkatárs lehetőséget kap-e arra, amihez ért: a valóság feltárására. Arra, hogy leleplezzék az Orbán-kormány és a Fidesz korrupciós tevékenységét. Az is érdekel, vajon a szerkesztőség az úgynevezett alkotmányos ellenzék együttműködését, egyenlő felek összefogását képviseli-e, vagy igyekszik az MSZP érdekeit érvényesíteni a Demokratikus Koalícióval, az Együtt-tel, a Párbeszéddel és a Modern Magyarország Mozgalommal szemben?    

Németh Péter hasonlóképpen nyugdíjas korú munkatársaival túlélte a hét szűk esztendőt. Áldozatos munkájukat dicséret illeti. Most pénzesebb körülmények között folytathatják. Ha kevesebb hosszú és unalmas cikket írnak, ha jegyzetek és publicisztikák helyett riportokat gondoznak a vidéki Magyarországról, akkor nem lesz igaza Gál J. Zoltánnak. Akiben egyébként sokkal inkább láttam a megújulás lehetőségét.