Ennél hosszabb interjú talán nem is jelent meg a 168 Óra című hetilapban. Ha a Lázár Jánosról készített fényképeket leszámítjuk, akkor „csak” ötoldalnyi. A miniszterelnökséget vezető miniszter kifejtheti az álláspontját, és részletes eszmefuttatásában van egy mondat, amely elgondolkoztatott.

Az amerikai elnökválasztás tanulságairól szólván az pedzegeti: a demokrata pártiak legfontosabb „doktrinája” (elve), hogy nem az ellenzék „kontrollálja” (ellenőrzi) a „végrehajtó hatalmat” (a kormányt), hanem a megannyi civil. „Ezt nem tartom egészségesnek - mondja -, mert ez a választói akarat megkerülése, hiszen a társadalmi szervezetek nem indulnak a választáson.” Lépten-nyomon ugyanezt hangoztatják más kormánypárti politikusok is: akit nem a választópolgárok hoztak döntési helyzetbe, az fogja be a száját, csak a választott személyek politizálhatnak. Ez a mértékadó álláspont, a nyilvánosság képviselőjeként azonban másikkal rukkolnék elő, amelynek gyökerei a felvilágosodás korába nyúlnak vissza.

Szegedi joghallgatóként bizonyára Lázár János is tanult a hatalmi ágak szétválasztásáról. Ugyebár a parlament hozza a törvényeket, a kormány végrehajtja, az igazságszolgáltatás pedig betartatja őket. S mert a végrehajtó hatalom uralja az országot, a másik két hatalmi ág ellenőrzi a tevékenységét. Csakhogy egyik kormány sem szereti a fürkésző tekinteteket, igyekszik hát maga alá gyűrni az ellenőrzésre szakosodott intézményeket. Nálunk az Orbán-kormány elérte, hogy ő ellenőrzi a törvényhozást és az igazságszolgáltatást. Kézből eteti a parlamenti ellenzéket, és bármikor előhúzható fegyvere az ügyészség, csupán a bíróságok őrzik úgy-ahogy a függetlenségüket.

E válságos helyzetben veszi át az ellenzék és az ügyészség ellenőrző szerepét a sajtó, tágabb értelemben a média. Igen ám, de a jelenlegi kormány tagjai készültek államelméletből, és első dolguk volt elfogadtatni az új médiatörvényt, hat év alatt magukévá is tették a nyilvánosság legtöbb fórumát. Az ellenőrzés feladata immár a civil szervezetekre hárul. Ezzel magyarázható, hogy Németh Szilárd Fidesz-politikus „eltakarítással” fenyegette az „álcivileket”, akiket senki sem választott meg. Lázár kancelláriaminiszter hiába fejtegeti a 168 Óra hasábjain, hogy „Németh Szilárd elképzelése és szóhasználata nem esik egybe a kormány ízlésével és terveivel”, kulturált gondolatmenete ugyanarról a tőről fakad, mint a kulturálatlan párttárs brutális megnyilatkozása.