A német nyelvterületen szerzett tapasztalatok alapján az a benyomásom, hogy akkor lesz kifogástalan miniszterelnökünk, ha valaki a polgármesteri székből verekszi magát a kormányrúdhoz. Egy város kis országnak számít, és ha első polgára kitanulja csínját-bínját, akár léptéket is válthat. Ezért néztem bizakodva a szegedi polgármester országos karrierje elé.

A szüleim szegedi temetőben nyugszanak, a húgom három évtizedet húzott le a helyi közigazgatásban - az átlagosnál jobban ismerem a várost. Épül és szépül, ami a több választási cikluson átívelő polgármester gyakorlatát dicséri. Mindazonáltal gyanút is ébreszt Botka látványpolitikai hajlamáról, ez azonban nem olyan rossz ajánlólevél egy miniszterelnök-jelölt szempontjából. Kár, hogy többször is elhárította a följebb lépés lehetőségét, így lett a szocialisták Godot-ja, akire oly sokáig kellett várniuk, hogy aztán kéretlenül toppanjon be hozzájuk. Most itt van, és meghirdette elképzeléseit a 168 Óra című hetilapban.

Bizonyára bennem van a hiba, de egyelőre el sem jutottam odáig, hogy értelmezzem a szándékát. (Azon kívül persze, hogy igényt tart az ország irányítására.) Viszonylag rövid cikkét idegen szavakkal zsúfolta tele, 46 magyarra lefordítható szót számoltam össze. Efféle baklövést, ballépést, nyelvbotlást olyan politikusok szoktak véteni, akik régóta vannak ellenzékben, kikopott mögülük a stáb (csapat), és a baráti körükben sincs bizalmi ember, akinek megmutathatnák a kéziratukat. Csakhogy Botka László ellenzéki politikus létére sincs ellenzékben. Otthon, Szegeden van csapata, akadnak bizalmi emberei, s ha már rászánta magát, hogy saját kezűleg foglalja össze az elképzeléseit, igazán találhatott volna valakit a környezetében, aki nála otthonosabban mozog a magyar nyelvben.

Elismerem, hogy megtanult várost vezetni. Azt is, hogy képes kordában tartani a sokfelé húzó képviselőtestületet. Méltányolom, hogy interjúalanyként (újságírókkal beszélgetve) nem bonyolódik hosszadalmas fejtegetésekbe - ebben például jobb a szem előtt lévő szocialista politikusoknál. Hajlanék arra is, amit párt- és polgármester-társa, a kazincbarcikai Szitka Péter így fogalmazott meg: ő „A legélesebb kés a fiókban.” Multifunkciós (sok műveletre alkalmas) svájci bicskával van tehát dolgunk, aki majd’ mindent megtanult, hogy belevághasson az országvezetésbe. Ezzel a kifejezési kultúrával azonban még egy kampányt sem lesz képes végigcsinálni. A választók tömegei ugyanis kizárólag magyarul értenek.