A 444.hu digitális felületén meghökkentő fényképet láttam. Egy Izraelből érkezett egyetemista húzatja magát Snow (hó) nevű kutyájával. Azon tűnődöm, vajon a nem kimondottan hideg égövi diák miként tett szert a malamut, eszkimók által kitenyésztett kutyafajtára. Alaposabban is megnéztem a fotót, és feltűnt a háttérben a debreceni egyetem épülete. Öt esztendőt töltöttem benne, öt hete jártam ott, az évfolyam-találkozón.

Körüljártam az új szobrot is, az alapító gróf Tisza István száz év előtti miniszterelnökét, amelynek körvonalai a kutyaszános fénykép bal felső sarkában sejlenek. Korszerűbb, érdekesebb, mint amit a jelenlegi miniszterelnök 2014 nyarán visszaállíttatott a Parlament közelében. De nincs idő az esztétikai elmélkedésre, mert még alaposabban tanulmányoztam a fotót, és kirajzolódott alatta a riporter neve, melyet korrekt módon írt oda a portál szerkesztősége. „Matey István, Hajdú Online”.

István nagydarab fiatalember, beregszászi fiú, a nyíregyházi főiskolán ismertem meg. Kárpátaljai előélete miatt kínlódott a magyar helyesírással, lassanként azonban ledolgozta eme fogyatékosságát. Kiderült, hogy a kommunikáció szakos diákok közül talán ő a legalkalmasabb a napilapnál végzendő munkára. Fát lehetett vágni a hátán; monotonságtűrő képessége révén leginkább benne rejlett a lehetőség, hogy megállja helyét az újságírás taposómalmában. Debrecenbe került, a Hajdú-bihari Napló szerkesztőségébe, ahol e sorok írója is kezdte a pályát. Az online részlegben interjúkat készített a megyébe látogató közéleti személyiségekkel, Gyurcsány Ferenccel például többször is. A miniszterelnökből, majd DK-politikusból meglepő mondatokat csalogatott elő.

Aztán váltott, és online újságíróból ügyeletes fotóriporter lett. Ő az, akit éjjel is lehet ugrasztani, ha valahol baleset történt, vagy kigyulladt egy ház. A fényképet percek múlva fölteszi a Hajdú Online-ra, onnan veszi át a szintén osztrák tulajdonú hálózathoz tartozó Szabolcs és Borsod Online. Néha pedig felbukkan a Budapesten szerkesztett digitális sajtóban, mint most is. Majd’ mindent elért, amit egy junior korú újságíró a vidéki Magyarországon elérhet. Azt azonban még mindig nem sikerült elintéznie, hogy Mateyből ismét Máté legyen.

Személyi igazolványában a kárpátaljai hatóságok ukránosították, és az itteni szervek is ragaszkodtak az ékezet nélküliséghez meg ahhoz a fránya ipszilonhoz. Talán még nem késő eltüntetni, mielőtt vezetéknevét szárnyára kapja a hír.