Az egyik digitális fórumon zajlik a tegnapi bejegyzés vitája. A megjegyzések sokfelé ágaznak, az viszont erőteljes vonásokkal rajzolódik ki, hogy a hozzászólók nem kedvelik Németh Szilárdot. Nem is annyira vele van bajuk, mint inkább ama típussal, amelyet megtestesít. A párt öklét, korunk Marosán Györgyét, aki a nyilvánosság képébe vágja azt, ami egy elnökségi ülésen mozgalmi modorban hangzik el.

Nem sajnálom a díjbirkózó külsejű Fidesz-alelnököt, aki bizonyára tisztában van azzal, hogy amire rászánta magát, azzal megosztja a közvéleményt. De vajon az efféle típusú és stílusú személyiség mi a csudát keres az egyik sportszövetség élén? Ráadásul épp a birkózókén, akiknek a hagyományai visszanyúlnak a munkásmozgalomba. A birkózás a szegény emberek sportja volt, és a társadalmi kiemelkedés bázisa lett. Ezzel persze nem azt állítom, hogy a XXI. századi magyar birkózók kizárólag baloldali pártra szavaznak, annyi azonban mégis feltételezhető róluk, hogy összetételük, világnézeti beállítottságuk többé-kevésbé megfelel a hazai társadaloménak.

Ha pártelnök és miniszterelnök volnék, ügyelnék arra, hogy olyan embereket küldjek a sportszövetségek élére, akik nem osztják meg a gondjaikra bízott sportág versenyzőit és szurkolóit. Félő azonban, hogy Orbán Viktor gyökeresen másként gondolkodik. Szemléletét úgy foglalnám össze, hogy tanult mumusa, Gyurcsány Ferenc felemás gyakorlatából. A sportminiszterből lett miniszterelnök ugyanis azzal találta magát szembe, hogy a költségvetési maradékelv alapján kéne megoldania a szociális problémákat, és feloldania a sportmozgalom ellentmondásait. Az amúgy is kevés pénzt végül megosztotta a két ágazat között. Az élsport legatyásodott, a nyomor pedig nem szűnt meg.

Az a benyomásom, hogy Orbán ezt a következtetést vonta le: akik tengődnek, nem járnak szavazni, a szociális kiadásokat tehát átcsoportosította a dicsőséget (szavazatokat) hozó élsport javára. Elképzelése nem rokonszenves, de az úszásban és a kajak-kenuban bevált. Azokban a sportágakban viszont kudarcot vallott, amelyekbe napi politikában elhasználódott embereket, megosztó személyiségeket küldött. Például a kézilabda-szövetséget irányító Kocsis Máté férfi és női válogatottja el sem jutott a riói olimpiára, a birkózók pedig eljutottak ugyan, de pórul jártak. Az utóbbiak balsikerében talán az is közrejátszott, hogy Németh Szilárd, a párt ökle magából indult ki. Igazán kár, hogy a birkózást nem ököllel vívják.