Félő, hogy a Mediaworks budapesti igazgatóságán valaki olvassa a heti összeállításokat, amelyeket ütős mondatokból készítek egy szerkesztőség számára. Ügyelek arra, hogy a válogatásban mindig legyen vidéki újság, és negyed évszázados gyakorlat után már tudom, kinek a jegyzeteire, glosszáira érdemes odafigyelni. Az immár tizenhárom vidéki napilapot gondozó cég kirúgásügyi megbízottja kizárólag ama újságírókat bocsátotta el, akik szerepelnek az összeállításokban.

Megnéztem a legutóbbi évek termését, és a kaposvári Vas András 14, a fehérvári Klecska Ernő 11, a siófoki Fónai Imre 9, a pécsi Babos Attila 7, az ugyancsak pécsi Katus Eszter 4 ütős mondattal vétette észre magát. Azért nem értem a kirúgás okát. mert nem fedezhető fel bennük világnézeti elfogultság. Tehetséges írástudók kísérték figyelemmel a közélet rezdüléseit, és a kommunikációképtelen Tóbiás Józsefről ugyanúgy kifejtették az álláspontjukat, mint a nőket lenéző Kövér Lászlóról. Talán ezzel magyarázható, hogy az ellenzéki politikusoknak épp úgy a bögyében vannak, mint a kormánypártiaknak. Azzal a különbséggel, hogy amikor az ellenzékiek voltak hatalmon, nem vásárolták föl a megyei napilapokat.

De ha a kormányhoz közel álló magáncég kirúgásügyi megbízottja azért nem távolíthatta el az öt publicistát, mert kizárólag a végrehajtó hatalom gyakorlatát bírálták, akkor más oka lehet a félreállításuknak. Az például, hogy az újdonsült tulajdonos példát statuáljon. Kiválasztotta a legjobb tollú újságírókat, hogy megfélemlítse a többit. Ezt már értem. De miért a kaposvári Somogyi Hírlap, a pécsi Dunántúli Napló és a székesfehérvári Fejér Megyei Hírlap szerkesztőségében akarta megmutatni, hogy ki az úr a háznál?

A fehérvári redakció rettegésben tartása logikus, elvégre a nagy hírre vergődött karácsonyi interjúban négy helyen is továbbgondolta valaki Orbán Viktor üzeneteit. Ami pedig a másik két szerkesztőséget illeti, aligha kétséges, hogy miért a kaposvári és a pécsi újságírók szolgáltak rá az elijesztésre. A Népszabadság megszüntetése nyomán ez a két kollektíva fejezte ki együttérzését a szellemi műhely és munka nélkül maradt kollégák iránt. Van még a vidéki Magyarországon hat napilap, amelynek publicistáit egyelőre senki sem akadályozza meg abban, hogy kifejtsék álláspontjukat a közélet történéseiről és szereplőiről. Éppenséggel tudom, hogy kiktől érdemes hétről hétre ütős mondatokat várni, érthető okból azonban nem szívesen írnék neveket.