A legutóbbi napok fejleménye, hogy a Fidesz-politikusok kiosztották a médiát. A legdurvább változatot Kövér László adta elő, aki „úgynevezett újságírókról” beszélt, és szakmánkat a tiszteletlen, okvetetlenkedő alakok gyülekezetévé nyilvánította. A megszólalók közül Gulyás Gergely hatott a legszelídebbnek, aki nem az újságírókra hegyezte ki a mondandóját, hanem csak az újságírásra. Szerinte „A polgári oldalon az újságírással szembeni mérce magasabb. A polgárság ugyanis olvas, és kritikus szemmel teszi ezt.” (PestiSrácok.hu, 2016. december 25.)

Okfejtéséből annyi elfogadható, hogy a polgár igyekszik sokoldalúan tájékozódni, hogy véleményt nyilváníthasson ország-világ dolgairól. De miből gondolja Gulyás Gergely, hogy épp a Fidesz hívei alkotják a polgári oldalt? Talán nem vette észre, hogy a miniszterelnök ideológiai tanácsadója, az újságszerkesztéssel is foglalkozó G. Fodor Gábor ezt fejtegette: „A jobboldali értelmiségiek közül sokan vannak abban a tévedésben, hogy a ’polgári Magyarország’ hívószót politikai realitásnak gondolják, pedig az természete szerint politikai termék volt.” (Magyar Narancs, 2015. február 19.)

Akad egyéb ellentmondás is Gulyás nyilatkozatában. Elismeri, hogy „vannak változások a magyar médiában”, majd így folytatja: „de összességében ma is nagyobb az ellenzéki, mint a kormánypárti médiumok látogatottsága”. Szerinte az ellenzéki Magyar Nemzetet és Népszavát többen olvassák, mint a kormánypárti Magyar Időket és Magyar Hírlapot. Ebben is van igazság, ám az indoklás mindössze azt sejteti, hogy az ellenzéki oldalon több lehetőséget látnak a hagyományos (papír alapú) sajtóban. Ha a rádióknál és a tévéknél néznénk körül, merőben más arányt kapnánk. Talán csak a digitális sajtóban kiegyensúlyozottabb a helyzet.

A másik oldalon hallható-olvasható feltételezést is túlzásnak vélem. Ellenzéki értelmiségiek rejtélyes okból 90:10 százaléknyira becsülik a kormánypárti média túlsúlyát, ilyen felmérésről azonban nincs tudomásom, egyenként pedig még senki sem számolta össze a nyolcezer hazai médium politikai befolyásoltságát. A kormányzati fölény tény, bár Orbán Viktor is csak annyit ismer el belőle, hogy „Öt évvel ezelőtt a magyar média meghatározó része még német tulajdonban volt. … Ez a helyzet mára megváltozott.” (888.hu, 2016. december 15.) Ebből korántsem következik a kormánypártok 90:10 százaléknyi túlsúlya, de az sem, hogy az ellenzéki médiumokat többen látogatják.