Sokat beszélünk arról, hogy a kormányzat erőszakosan rendezi át a médiapiacot. Arról ritkábban esik szó, hogy a másik politikai oldalon is zajlik a médiafelületek átrendezése. Csupán két példát vázolok fel, hogy érzékelhető legyen az ellenzéki sajtó ellentmondásos helyzete.

A 168 Óra című hetilapot megvásárolta egy brüsszeli cég, amely mögött New York-i ingatlanbefektetők tűntek föl. A szálak a Köves Slomó vezette magyarországi zsidó szervezethez vezettek, amely közel áll az Orbán-kormányhoz. Olvasóként annyit vehettünk észre, hogy gyengébb minőségű papíron jelenik meg a közéleti magazin, a szakmai színvonala pedig egyenetlen. Híre kelt, hogy a tulajdonos(ok) nem teljesítik szerződésben rögzített ígéreteiket, ezért a kiadóhivatal fizetési gondokkal küszködik, és a munkatársak közérzete rossz.

A Népszava szintén támogatóra lelt egy külföldi (liechtensteini) cégben, az új tulajdonos azonban nem teljesítette szerződésben rögzített ígéreteit. Ráadásul képviseletében egy budapesti ügyvéd bukkant föl, aki közel áll a kormánypárti médiabirodalmat gründoló Habony Árpádhoz. Nocsak. Már nincs szükség brutális megoldásra, mint például a Népszabadság megszüntetésére? Elég bizonytalanságban tartani az ellenzéki sajtó szerkesztőit és újságíróit? A Népszavánál meg is szólalt a vészcsengő, megjelent a bejáratnál Puch László. A legújabb tulajdonos régi motoros az MSZP-nél, sokáig a párt pénztárosa volt, akinek külföldi (bécsi) cége vette nevére a 143 éve alapított újságot.

Tegnap Puch úr ki is fejtette álláspontját a Klubrádióban és az ATV-ben. Mielőtt azonban összefoglalnám a mondandóját, érdemes idejegyezni, hogy 2011. február 16-án ezt nyilatkozta az FN.hu digitális felületén: „Az utolsó két évben, amikor már láthattuk, hogy ellenzékbe kerülünk, lépéseket kellett volna tenni, hogy a váltás után ne legyen kiszolgáltatott a baloldali média.” Adódik ama következtetés, hogy ha 2008 után lett volna befolyása az MSZP médiapolitikájára, most nem kéne siralmas helyzetéből kimozdítani a baloldali értékrendszerű szerkesztőségeket.

Ő és még néhány meg nem nevezett vállalkozó egyelőre a patinás sajtótermék anyagi támogatására szánta el magát. Csakhogy miközben reményeket táplált, le is hűtötte a kedélyeket, mondván tegnap este: „A Népszabadság nagyságrendjét nem lehet finanszírozni.” Holnap értelmezném, hogy milyen mozgástér rajzolódik ki, amelyben némi töketlenkedés után a baloldali sajtó zászlóshajójává fölavatott Népszava elindulhat.