Hatvanadik évfordulója alkalmából nyolcoldalnyi mellékletet jelentetett meg tegnap a Fejér Megyei Hírlap. A legfontosabb részletekre kiterjedő áttekintést a főszerkesztő 1956 szellemiségéből vezette le, nem is ok nélkül. Mindazonáltal Elekes András kitért az előzményekre, például a Fejér Megyei Néplapra is, amelynek kezdetét 1954-re teszi. Nekem más dátum ugrott be.

Újra föllapoztam Nemes György Bal-jobb, bal-jobb című emlékiratát. Az Élet és Irodalom hajdani főszerkesztője az ’56 előtti magyar sajtó hangulatát idézte meg. Van benne egy ide illő fejezet, a Koporsóraktárban. A szerző azt bontja ki, hogy 1950 őszén miként rúgták ki a Szabad Néptől, rossz helyre tördelt ugyanis egy külpolitikai hírt, és kiváltotta Rákosi haragját. Székesfehérvárra száműzték, hogy rázza gatyába a helyi újságot. A Fehérvári Naplónál hat rémült munkatársat talált, többnyire munkáskádereket, belőlük kellett újságírót faragnia. Tizenöt főnyire duzzasztotta a szerkesztőséget, és a méltatlan körülmények közül egy koporsóraktárba költöztette. Ott már mindenkinek jutott ülőhely, asztal és írógép (amin meg kellett tanulni cikket pötyögtetni).

A korabeli helyzetet így összegezte: „Ha a sajtó csak visszhangozza a fentről dúdolt dallamot, s legfeljebb meghangszereli, de semmi újat nem ad hozzá, elveszti vonzóerejét, hitelét.” Azt is elmesélte persze, hogy az újjászervezett tudósítói hálózat révén a redakció hatókörét kiterjesztette az egész megyére, át is keresztelte Fejérmegyei Néplapra. Az utód főszerkesztő, Elekes András azért nem tévedett, mert a visszaemlékező Nemes György még egybe írta az újság nevét, ami csakugyan szétvált 1954-ben Fejér Megyei Néplappá. A látszólag formai különbség mögött tartalmi változtatás rejlik. Sztálin halála után Nagy Imre miniszterelnök átmenetileg megtörte Rákosi Mátyás hatalmát, és ez meglátszott a lap hangvételén. Aztán megint jött Rákosi, országlása pedig 1956-ba torkollott.

A hatvan esztendős Fejér Megyei Hírlap jelenleg harmincezer példányban fogy el, papír alapú és online változatát naponta másfél százezren olvassák. Minőségét válogatás jelzi az ünnepi mellékletben, amelyben az 1993 és 2013 közt megjelent ütős mondatokat gyűjtöttem össze. Annak idején évfordulóra küldtem, és ha most is szólt volna a főszerkesztő, szívesen egészítettem volna ki napjainkig. Például Verebes István színházi rendező figyelemre méltó gondolatával: „A szakmánkból ellopták a méltóságot, és mi beletörődtünk, hogy elvegyék.” (2016. április 9.)