Az egyetemi menzán törzsasztalunk volt. Kollégiumi szobatársammal, Belohorszky Pállal, a későbbi irodalomtörténésszel jó néven vettük, ha evés közben értelmesebb hallgatók csatlakoztak hozzánk. Akiket nem szíveltünk, azoknak a távoltartására komisz nyelvi játékot eszeltünk ki. Ha az illető helyet foglalt nálunk, Pali ezzel fordult hozzám: „Mondd kérlek, miként vélekedsz az objektív aproximáció szubjektív reinkarnációjáról!?”

Arra már nem emlékszem, hogy mit válaszoltam, de arra igen, hogy hasonló hangvételben. (Majdnem azt írtam, hogy tónusban.) A nemszeretem diák pedig odébb ült. Napilapnál dolgozó újságíróként leszoktam az idegen szavak használatáról, hetilapot szerkesztőként pedig másokat is leszoktattam. Az évtizedek tapasztalatát úgy foglalnám össze, hogy vannak olyan szakkifejezések, amelyeket az anyanyelvünkön csak körülményesen lehet megfogalmazni. Ahhoz, hogy hassanak, a környezetükből ki kéne irtani a fölösleges idegen szavakat, különösen a jelzőket, amelyekre használhatunk magyar rokon értelmű szavakat (szinonimákat).

De mit kezdjünk azzal, ami az egyik irodalom-tankönyvben olvasható? Idézem: „A posztmodernnek ez az ága reminiszcenciákkal telített, evokáló, alludáló, parafrazáló költészet.” Egyetlen mondatban öt idegen szó. Lám, adódik is némi magyarázat arra, vajon tizenöt éveseink miért szerepeltek oly siralmasan a legutóbbi PISA-felmérésben. Ha közülük minden negyedik funkcionális analfabéta, vagyis megtanult ugyan olvasni, de nem érti azt, amit betűzget, akkor az elkeserítő helyzet az efféle mondatoknak is köszönhető.

Úgy rémlik, az ellenzék politikusok szintén leragadtak az egyetemi menza törzsasztalánál. Ha közeledik hozzájuk valaki, óhatatlanul elriasztják. Nem akarom megbántani azt a volt államtitkárt, aki hivatali idejében az átlagosnál értelmesebbnek bizonyult. De mit kezdjünk ama mondatával, miszerint „A demokratikus ellenzéknek kötelessége, hogy a morális minimumot akkor is fölmutassa, ha azzal ront aktuális helyzetén.”? Tartalmilag igaza van, csupán azt kéne feledni, hogy egyetlen mondatba négy idegen szót zsúfolt. A demokratikust nehéz magyarítani, a minimumot sem könnyű, ám hogy hassanak, a morális helyett megtenné az erkölcsi, az aktuális helyett az időszerű.

Néha az a benyomásom, hogy a kormánypárti tankönyv-írók és az ellenzéki politikusok üzenetei azért sem hatolnak el a diákok, illetve a választópolgárok tudatáig, mert a kelleténél több idegen szót használnak.